This is my.....

Van, két igazán nehéz dolog van az ember életében: az elengedés és a felejtés. Nekem egyik sem megy jól. Tipikus. Tegnap igazán lélegeztem kicsit. Éreztem újra, hogy van értelme a mindennapoknak, a küzdésnek. Nem vagyok egy feladós típus. Sőt sok szempontból szerencsés is vagyok. Történnek az ember életében nem könnyű dolgok, mikor ráébredünk, hogy már nem vagyunk gyerekek. De ha szerencsénk van azt is megtapasztaljuk ezekben az időkben, hogy nem vagyunk egyedül, hogy van. aki szeret minket is. Engem szerencsére vannak, akik szeretnek és most kölcsönösen szükségünk is van egymásra. Én igyekszem mindent megtenni, hogy helytálljak :)

Repülnek, a napok mikor ott vagyok, Péccsel együtt lélegzem. Még mindig imádom. Annyi új élményt és 3 igazi barátot kaptam tőle. Jó érzés mikor egy ilyen nagy városban is megismerik az embert, mikor szembejön veled egy volt tanárod és látod a szemében, hogy tudja ki vagy. Vagy csak mikor végig sétálok a téren és már a múlt emlékeit idézem fel. Furcsa is, hiszen még csak pár hónapja hagytam ott és már a múltam, az életem egy része. Mint ahogyan a sok boldog pillanat, kételyek, küzdelmes élethelyzetek és a hozzájuk tartozó különböző emberek, mint ahogy te is. Néha nem bánom. Nem szoktam menekülni, de néha azt érzem, hogy most kellett. Féltettem a felépített életem. Pedig nem adtál rá okot, mégis így érzem. De minden egyes alkalommal rácáfolok a saját magam állított igazára és ezt utálom. Küzdök a saját szabályaim betartásáért, de nem könnyítesz a helyzetemen és hidd el ehhez még társakra is találsz. Sokat gondolkodom, már-már túl sokat is. Mi lenne a legjobb, hogyan is tovább. Vajon azok a dolgok tényleg úgy voltak vagy csak én gondolom így. Amik történtek azok miért így és miért akkor. Mindenkinek vannak ilyen kérdései, és én tudom is valahol mindenre a választ, csak ehhez el kell hagyni a rózsaszín felhőket. Fel kell ébredni és úgy tenni, mint egy felnőtt. Mert így már nem marad annyi kérdés válasz nélkül.

Ha volna két életem, nem kellene ennyit gondolkoznom semmin, csak a sok eseményt hagynám történni. Nem vagyok elégedetlen, csak kíváncsi :). De nincs, ez az egy életem van, és ebben kell helytállnom. Nem akarok semmit elfelejteni és most még elengedni sem. Ki tudja mi lesz mindennek a vége, de jó, mert érzem, hogy jó és hamarosan még jobb lesz.

Mert ez jellemez mostanság:

Kelly Clarkson: Cath my breath

"Addicted to the love I found

Heavy heart, now a weightless cloud
Making time for the ones that count
I'll spend the rest of my time
Laughing hard with the windows down
Leaving footprints all over town
Keeping faith when it comes around
I will spent the rest of my life

Catching my breath, letting it go, turning my cheek for the sake of this show
Now that you know, this is my life, I won't be told what's supposed to be right

Catch my breath, no one can hold me back, I ain't got time for that
Catch my breath, won't let them let me down, it's all so simple now"