2015. február 14., szombat

Őrültség...




Mindig vannak furcsa helyzetek az életben. Nem meglepő, egy dolog csak annyira bír jelentőséggel, ahogyan azt mi engedjük. Az én életemben mindig vannak hihetetlenül nyomorult esetek. Megnyugtatok mindenkit, ha valaki hát én tökéletes emberi példánya vagyok az ügyetlenségnek. Szeretnék néha nem ilyen lenni, de már magam előtt is furcsán hatna.:)

Hétfőn volt a szülinapom. Nem tragédia, hálás vagyok, hogy még itt lehetek! Hogy milyen is volt ez a napom? Eleinte, mint minden nap, na, jó talán annyi mássággal, hogy reggeli ébresztőnek egy szülinapi dalt kaptam. Aztán jöttek sorba az üzenetek, a köszöntések, a puszik. Esti programként pedig egy kis iszogatás. Minden évben havat kérek a szülinapomra. Idén sem törtem meg a hagyományt. Valamiért nekem ez mindig megnyugvást kölcsönöz. Most pedig sétáltam a kedvenc városomban és élveztem, hogy a hó az arcomra esik. Közben pedig mindazokra az emberekre gondoltam, akik már nem lehetnek velem. Az iszogatás során kaptam egy csodás ajándékot. Sok ember nem is értené, miért örülök ennek ennyire, de nekem az emlékeim nagyon fontosak. A barátnőm írt egy kis szösszenetet. Rólam szólt és egy számomra fontos emberről. A történet nem játszódott le a valóságban, abban a formában, ahogyan a lapon szerepelt, de nagyon sok viselkedés, érzés jelen volt egy másik-hasonló szituációba.  Azért is nagy öröm számomra, hiszen szembesített sok dologgal ez a kis iromány. Fontos és még inkább zavaros dolgok kötnek össze ezzel az emberrel. Sokat gondolkodom azon a már nevetséges helyzeten, amit kialakítottunk magunk körül. 
Nem tudunk elmenni egymás mellett! Nehéz ezzel mit kezdeni, nehéz ezt megérteni. Azt pedig nem szeretem, ha nem tudom a dolgokat normális módon kezelni vagy, ahogy a szakkönyvek mondják irányítani. Nem tudom valaha fogunk-e ezekről a dolgokról beszélni. Lehet nem is léteznek, csak én tulajdonítok minden egyes kis dolognak jelentőséget. Jelen pillanatban fogalmam sincs! Nem akarok belelátni a másik fejébe, csak az enyémben akarok rendet tenni. Csak ehhez kell ő is! Tanulom még, hogy kell nem naivnak lenni, de olykor kifejezetten nem jól megy. Vele kapcsolatban pedig abszolút nem!

Hogy mit fogok tenni? Az én esetemben teljesen mindegy mit gondolok ki úgyis szöges ellentéte fog megvalósulni. Mégis élvezem a törin töltött időt és megpróbálok olyan lenni, mint amilyen én vagyok. Majd alakul valahová a történet, örökké ez sem marad így! Legalábbis remélem ;)

Jason Mraz-I'm Yours
 ..So I won't hesitate
No more, no more
It can not wait
I'm sure
There's no need to complicate
Our time is short
This is our fate
I'm yours!..