Álmok

Nem szoktam mindenféle apróságnak tűnő dolgot kiírni, de ettől egyszerűen nehezen tudok most szabadulni. Az álmomról van szó. Nem furcsaság, hogy mindenfélét összeálmodok, értelmetlenebbnél értelmetlenebb dolgokat. 

Most is egy álmomról van szó. Nem is az az igazi lényeg. hogy mi volt a konkrét story, hanem te, Zoli. Olyan régen láttalak már. Kevés dologban hiszek, de abban igen, hogy te így jelzed, velünk vagy. Szükség is van Rád! Ha tudnád a húgodnak milyen nagyon nagy szüksége van arra, hogy itt legyél. Nem tudunk pótolni, persze ez nem is baj. Boldog vagyok, hogy ismét jelentkeztél, megcsókoltál, azért hogy szeretsz. Mégis fáj, hogy nem vagy itt! Szeretnélek megölelni, megfogni a kezed, csak úgy..... tudni, hogy itt vagy.

 Mindenki azt mondja az idő begyógyítja a sebeket. Szerintem az idő csak elfedi azokat, hogy olykor fájdalmasan feltéphesse még egyszer. Pont így érzem én is. Ahogy telik az idő egyre több olyan élethelyzet teremtődik, ahol ott kellene lenned.Velünk!

Szeretlek!

Csodák

Egyre könnyebb így....hiányzik az állandó kergetőzés, de már múlik, mert múlnia kell. Vannak még megszüntetni vágyott hatások, de már jártam ezen az úton és tudom mi vár rám.

Nem is ez a mai napom lényege. Ma úgy keltem, hogy ezt a napot mindenképpen szeretném szépnek meghagyni a barátnőm számára, aki valamiféle búcsúhetet tart. Persze én bízom benne, hogy csak ideiglenesen, hiszen neki itt van helye,a történelem, a tanszék, a lehetőségek, mindent elárul az őszinte reakciója. Szóval ez volt a konkrét elhatározásom és az elvárásom a mai naptól. Nekiindultam az ajándéka maradék részét beszerezni és felszálltam a buszra. Ekkor jött az első kis csoda: a buszon utaztak kis óvodás gyerekek,aki rázendítettek egy karácsonyi énekre. Körülnéztem és láttam, hogy mindenki arcán mosoly honol, akkor ott valami különleges része lett sok idegen ember és ez jó érzést keltett mindannyiunkban. Telt a nap, jöttek a programok, hihetetlen mennyire tudsz örülni Kiscsillag egy könyvnek :) A következő csoda, nem is meglepő módon a Székesegyházhoz köthető: nehezen, de meglett a mise. Nem vagyok katolikus és nem ismerem a pontosan a szertartás menetét, de mégis az hogy ott lehettem és hogy megadatott, hogy a barátnőm mellettem teljes mértékben vállalja minden egyes kapcsolódó rítust, csodás, megtisztelő. Lehet nektek nem tűnik annak, de nekem az. Aztán mentünk vacsorázni és ajándékot cserélni. Nem sikerült valami kreatív ajándékot összeállítanom, de mindenképpen olyat szerettem volna, ami arra a sok időre mutat, amit itt töltött és remélhetőleg a jövőre. Elmentem kaját venni, visszaértem és vártam őt. Közben néztem ki az ablakon és néztem az embereket, hallgattam a karácsonyi zenét, és arra gondoltam, hogy milyen jó helyen vagyok. Már csak a leendő férjem hiányzik mellőlem és csodásan élnénk Pécsen. Az, hogy itt lehetek, az hogy a barátaimmal lehetek, nekem sokat jelent, nagyon sokat. 

Azt hiszem ez az igazi csoda, hogy ilyen emberek vannak nekem, velem! :)

Leander Rising- Gyermek énbennem
"...Ezután már játszom erőből, keményen
hazugságot játszom, hogy valóságom éljem, 

Ezután már játszom, játszom, hogy beszélek,
játszom valóságot..."