Rég nem voltam, pedig annyi minden történt :) szerencsére a jó dolgok túlnyomó többségben :)
A nyár elrohant, nem sokára kezdhetem ismét a sulit, ami persze öröm :)
A nyaram, hogy mivel telt? Munkával.. de nem bántam. Visszamenni egy kicsit abba a közegbe, ahol kedveltek,mindig öröm. Persze hazugság lenne azt állítani, hogy minden olyan mint régen, mert nem. Ami bizonyos fokig nem is probléma,de azért néhány dologban igen. De kívánom mindenkinek legalább egyszer érezze azt, amit én, akkor mikor megláttak engem majd egy év után. Mindenki mondhat bármit, de a szeme mindent elárul. És ők örültek nekem, igazán örültek :) amiért igenis hálásnak kell lennem, hiszen ilyenkor egy kicsit elveszik a világ gonosz arca és értelmet nyer minden naivitásom.
A másik hatalmas örömforrás, a keresztfiam. Kevés időt tudtam vele tölteni, de amit sikerült annak minden percéért megérte. Az tény, hogy nem a mi generációnk és nagyon másképp vannak kalibrálva. De pedagógusként megtanultam, ha valaki nem halad a diákjai szellemiségével, nem érti meg őket (nyilván csak bizonyos keretek között). Mindennek ellenére mégis értelmes, figyelmes és érdeklődő, ami nagyon fontos az ő korában és csak türelem egy kis odafigyeléssel amire vágyik.
Hogy milyen nagy változás van még :) ? Belevágtunk az esküvő megszervezésébe..nem egyszerű. Már-már azt gondolom, hogy az emberek leginkább a körülményessége miatt nem is akarnak belevágni. Egy tökéletes alkalom, hogy a család minden tagja rátok akarja erőltetni a ki nem élt vágyaikat. Természetesen mindenkinek van elképzelése a legapróbb részletig és néha elfelejtődik, hogy miért is szerveződik ez az egész. Naa, persze ennyire nem siralmas a helyzet, hiszen van minderre még egy év :) Nekem pedig nem olyan könnyű megmondani mit akarjak :)
Közben sokat gondolkodom a hogyan továbbon is...mit is akarok a jövőben az életemmel...de azt hiszem a szívem mindig eldönti az agyam helyett: ma beszéltem az egyik barátnőmmel és természetesen szóba került a közös szerelem is, a TÖRTÉNELEM.....
Shinedown- Unity
I found a note with your name
And a picture of us
Even though it was framed
And covered in dust
It’s the map in my mind that sends me on my way
They say it’s never too late
To stop being afraid...
