Éreztétek már úgy, hogy minden
simán megy? Jönnek a hetek egymás után és minden héten történik valami igazán
jó és kedvező dolog. Mintha, nem is ebben, a problémákkal teli világban
lennél. A magán élet és az iskola is
rendben megy. Aztán eljön a bizonyos hét. Ezt már vártad. Utolsó hét. Sok-sok
szünet utána, pihenő. Fáradt is voltál
kicsit. Mégis valami furcsa érzésed van, mintha valami jönne, mintha valamit
éreznél. Egyszer csak bonyodalmak lesznek a vizsgán, elmarad egy találkozó és
ott ülsz egy szobában, egyedül, magányosan.
Nincs már dolgod, mert vége a napnak. A holnapi vizsgára nem tudsz
készülni. Tele van a fejed és a szíved. Csak érzel valamit, valaminek az
előszelét. Pedig minden jól alakult mostanában. Hajnalban megérkezik a barátnőd
és megkérdezi, hogy minden rendben van-e. Ő már lát valamit. Nem tudsz neki mit
mondani. Fáradt vagyok! Ennyi. Elmesélsz neki néhány érdekes storyt, ami azóta
történt, hogy nem találkoztatok, meghallgatod, hogy milyen volt a napja és
hagyod aludni. Mert neked még mindig nem megy. Mert lelkileg ki vagy fáradva.
Ezt mondta. És mikor elkezdesz szociálisan is inaktívvá válni, akkor
rádöbbensz, hogy igaza volt. Amikor a moziban a film sem tud kikapcsolni.
Kezded megfejteni, hogy a hiányérzetet az elmaradt találkozó okozza. Annyira
szeretnéd már látni a barátodat a hosszú szünet előtt, de ő valahogy
folyamatosan azt közli, hogy nem. Állsz és nézel magadba és nem érted az okát.
Mit tettél? Mi az oka? De nem jön magyarázat, teóriák vannak, de magyarázat
nincs! És ez mocskosul rosszul tud esni. Jön a harmadik nap. Ugyanolyan
izgalommal és furcsasággal. Aztán véget ér az utolsó vizsgád is. Hazamész és
nem tudsz mit csinálni. Na, ekkor érzed magad igazán fáradtnak. Elmúlt a teher,
amit a vizsgák okoznak. De van egy másik és számomra nehezebb. Egy kicsit
félsz, mert holnap meglesz az a találkozó. Elhessegeted a gondolat legkisebb
szikráját is, hogy esetleg majd jön megint egy üzenet. Negyedik nap, ismét
felkelsz. De ma igazán nem akar jó nap lenni. Nehezen ébredsz, nehezen indulsz neki
az útnak. A buszon ülve nézed az embereket, akik valószínűleg hasonló gondokkal
küzdenek, mint te. Jönnek a jelek, amelyek csak tovább erősítenek. Összekened a
kabátod, leöntöd a nadrágod. A barátnőd késik a találkozóról. Pontos ember
szeretsz lenni. Most is az voltál. Vártál. Nem baj, hiszen egy vizsga
elhúzódhat. De te csak vártál, 20 percet, 30 percet és egyre inkább érezted,
átvágtak. Majd mikor ezt már próbáltad elhitetni a szíveddel is jött egy
üzenet, majd egy hívás és akkor jönnie kellene a megkönnyebbülésnek, de nem
jön. Pedig már a barátnőd is ott van melletted. A következő pillanatban mész
fel a lépcsőn és csak mondod a magadét, a gyomrod már az idegességtől forog, de
nem tudod ennek mi az oka. Aztán egyszer csak szembejön veled a megfejtés. Állsz
előtte megnémulva és csak egy; szia, jön ki a szádon. A hetek át épített fal
egy fél perc alatt összedől. Azt hitted menni fog és nem lesz már ilyen többé,
és akkor ott áll 10 centire és az agyad is felfogja, hogy de ez van, még most
is van. Nem tett semmit, csak ott volt, túl közel, akkor mikor nem kellett
volna. Aztán kapsz egy sütit, melyben az áll, hogy jó úton jársz. De melyik az?
Egyedül maradsz, pedig annyi ember nyüzsög körülötted. Kedved lenne a fejedet
az előtted lévő ülésbe ütni, hátha az majd segít. Nem teszed meg. Hirtelen
üresnek érzed magad. Jó úton jársz! Csak nem így akartad és mégis ez a jó.?
Aztán hazamész és megpróbálod elrejteni azt a sok mindent, amit az anyukád első
pillantásra tud. De bölcs ember, nem kérdez, csak hagyja, hogy te beszélj neki.
De nem akarod, mert ez egy olyan dolog, ami nincs. Ami csak egy
megmagyarázhatatlan dolog, olyan események, amelyeket mindenki másképpen
értelmez.
De egy tanulsága van; rájössz,
hogy tenned kell valamit, mert ez így nem jó. Valami nincs rendben. Hiszen az
nem normális, ha egy dolog ennyire hatással van az életedre. És ez így is lesz,
változtatni fogsz, mert kell új impulzus, ami majd azt reméled, segít. Mert
ugye segít!!
P!nk: Just give
Just give me a reason,
just a little bit's enough,
just a second we're not broken
just bent, and we can learn to love again.
