Jelentkezem, ismét!
Most nem a történet folytatásával, habár már abból is írtam elég sokat. És tényleg segít :D
Inkább azért írok most, mert nagyon tömény hetek állnak mögöttem, habár még ennek a hétnek sincs vége :)Szerencsére nem csak negatív éri az embert.
Van egy szenvedélyem; a történelem. Nem tudom, hogy másnál ezek a dolgok hogyan jelentkeznek.
Nálam akkor kezdődött mikor középsuliba rájöttem, hogy lehet ehhez van kedvem és még értem is a magam módján. Majd az egyetemen ez tetőzött, ma pedig ott tartok, hogy ÖNKÉNT megyek mindenféle számomra érdekesnek megítélt programra. Ezzel nincs baj. Az a fajta ember vagyok, aki ha elsőre nem is sikerül, de megpróbálja még egyszer és még egyszer, persze ha tudom, hogy van értelme. Ennek volt értelme. Megtanultam még inkább megküzdeni azért, hogy az enyém legyen. Elkezdtem tudásmorzsákat felcsípni. Sok mindent kaptam tőle, de tényleg, mint emberi fejlődésben és tudásban is.
Most sajnos csak a lehetőségeket tudom kihasználni, amelyeket minden történelmet kedvelő. Persze ez sem rossz. Itt vagyok az egyetemen egy más szakon, de kapok egy kis törit. Mert az kell. Kell hogy létezzek. Adrenalin, kihívás. Valahogy a légkör is más, ahogy oda belépek.
Nyilván a sok emlék sem hagy békét nekem. Megpróbáltam 1 évet, de nem ment. Találtam lehetőséget, hogy legyen töris órám :) Tudok csak ennek örülni :)
A héten egy csodás szakhétnek köszönhetően kaptam egy jó dózist belőle. Mindenből;nevetésből, jó kis csapat egységről, szakmai anyagokról. A barátnőm minden alkalommal elmondta, most tényleg, őszintén mikor voltál ennyire felszabadult és boldog csak úgy valamitől? Hát barátnőm, elég régen. Mert hosszú volt az az egy év. Minden tekintetben. De tudom már, hogy ezt megtanultam és nem fogom elhagyni.
De ugyanakkor egy ébredés is volt. Rá kellett eszmélnem, hogy az idő mellettem sem állt meg. Mert annyi mindent másképp csinálnék. Én NEM!!!! Mindent ugyanígy, hiszen mindennek meg van a miértje. Sajnálom, hogy nem sikerült, de teszek érte és fog sikerülni, mert nekem ez kell.
Csak félek, hogy mibe kerül mindez. Látok embereket, akik átmentek egy olyan jellemfejlődésen, hogy minta, mindkét tekintetben. Ugyanakkor tudom, hogy én is sok mindent megtennék azért, hogy azt csináljam, amit szeretek és egy jó csapat tagja legyek.
Csak nekem már van kit-mit vesztenem. Tudom, hogy a mai világba már a mesék egy kicsit másképp értelmezendők. Na, én vagyok aki ilyenekben sosem hitt. Nem hiszem, hogy mert valaki szépen néz rám szerelmes lesz belém. Ha valaki kedves, akkor tuti akar valami többet a jó szándéknál. Ebben az esetben szeretem, ha az idő dönt a teóriák helyett.
Most a szívem teljesen tele van, úgy érzem. Az agyam gondolkodik, de nem neki kellene. meddig érdemes önzően csak arra gondolni, hogy nekem mi a jó és mit akarok? Mert oké, hogy most mit akarok, csak fiatalabb én sem leszek és lassan egyedül maradok a lelkesedésemmel. Már nem párkapcsolati téren, hanem tényleg minden barátom megtalálja a helyét, elkezd egy életet élni. Szerintük én is megtaláltam már csak kellene néha a szívemet is követni, na és persze a lustaságból felrázni magam!! :)
Annyi impulzust kaptam ebben a 3 napban. Boldog vagyok tőlük. Minden percét élveztem!!!! És boldog vagyok, hogy ilyen barátaim vannak, mint akiket kaptam az élettől. Ahogy az egyik kedvenc Depresszió számom mondja (de majd a blog végén :) ).
Egy dolog van csak, amit nem tudok eldönteni, de majd ebben is segít az idő. Mert az okosok és bölcsek szerint az mindent megold és az mindig segít. Jelentem én ebben is kivétel vagyok!! De majd most :D Fogalmam sincs a viselkedésedről, nem tudom, de azt hiszem nem is akarom megfejteni.! Majd egyszer lesz mindenre válasz. Néha egyébként azt gondolom, hogy tudom, hiszen egyszerű, de aztán teszel valami olyat, amire nem is számítottam. De nem is akarok ezen feleslegesen filozofálni, nincs értelme.!
Tökéletesen benne van minden...hallgassátok meg!!
Depresszió-Néha
" Köszönöm, hogy mellettem
és velem van sok jó ember.
Remélem, hogy viszonozni tudom
nekik én is tudom ezerszer,
Hogy tőlük mindig
félig megteltnek érzem a korsót.
Nem vagyok beteg, elveszett
Csak néha egy- két dolgot másként látok
Hogy ezzel önmagam lehessek"......
