Valami más...

Csak nézem az eget. Fel-feltűnik egy újabb szín és forma. A tűzijáték. Érdekes jelenség. Sosem voltam odáig érte, most mégis annyi emléket hoz fel bennem, ahogyan nézem. Talán a zene vagy csak a történelem. Az az átkozott töri, ami nem enged. Függőség! :)

Nehéz felejteni, nekem nehéz, főként a jó dolgokat. Amikor besétálsz egy teljesen új helyre és 4 év múlva azt veszed észre mégsem múlt el nyomtalanul. Nem baj, csak még rossz, mert nem tudom hogyan tovább, nélkületek.

Emlékszem, amikor először jöttél be. Nevetséges volt, tényleg, ne haragudj meg érte, de tényleg. Mai napig mosolyt hoz az arcomra. Azt hiszem együtt kezdtük. Majd mind rájöttünk arra, hogy milyen tudás van benned és innentől azt hiszem elkezdtünk becsülni, mindannyian.  Én pedig hálás voltam a sorsnak, hogy itt is kaptam egy embert, aki a tetteivel és a szavaival biztosít engem, hogy van helyem ott. Habár szerintem ezt te nem is tudod vagy lehet nem is gondolod így. De nem baj.

Én köszönöm NEKED!!! Sokat segítettél. Sosem beszéltünk erről, de majd egyszer, ha kell, akkor majd szóba kerül.  Ha találkozunk még…;)

Ákos-Előkelő idegen

...És vár
Visszajár, ha megtalál
Füledbe dúdol egy régi dalt
Ez az az álom, ami ébren tart...