Változás :)

Éreztétek már úgy, hogy minden simán megy? Jönnek a hetek egymás után és minden héten történik valami igazán jó és kedvező dolog. Mintha, nem is ebben, a problémákkal teli világban lennél.  A magán élet és az iskola is rendben megy. Aztán eljön a bizonyos hét. Ezt már vártad. Utolsó hét. Sok-sok szünet utána, pihenő.  Fáradt is voltál kicsit. Mégis valami furcsa érzésed van, mintha valami jönne, mintha valamit éreznél. Egyszer csak bonyodalmak lesznek a vizsgán, elmarad egy találkozó és ott ülsz egy szobában, egyedül, magányosan.  Nincs már dolgod, mert vége a napnak. A holnapi vizsgára nem tudsz készülni. Tele van a fejed és a szíved. Csak érzel valamit, valaminek az előszelét. Pedig minden jól alakult mostanában. Hajnalban megérkezik a barátnőd és megkérdezi, hogy minden rendben van-e. Ő már lát valamit. Nem tudsz neki mit mondani. Fáradt vagyok! Ennyi. Elmesélsz neki néhány érdekes storyt, ami azóta történt, hogy nem találkoztatok, meghallgatod, hogy milyen volt a napja és hagyod aludni. Mert neked még mindig nem megy. Mert lelkileg ki vagy fáradva. Ezt mondta. És mikor elkezdesz szociálisan is inaktívvá válni, akkor rádöbbensz, hogy igaza volt. Amikor a moziban a film sem tud kikapcsolni. Kezded megfejteni, hogy a hiányérzetet az elmaradt találkozó okozza. Annyira szeretnéd már látni a barátodat a hosszú szünet előtt, de ő valahogy folyamatosan azt közli, hogy nem. Állsz és nézel magadba és nem érted az okát. Mit tettél? Mi az oka? De nem jön magyarázat, teóriák vannak, de magyarázat nincs! És ez mocskosul rosszul tud esni. Jön a harmadik nap. Ugyanolyan izgalommal és furcsasággal. Aztán véget ér az utolsó vizsgád is. Hazamész és nem tudsz mit csinálni. Na, ekkor érzed magad igazán fáradtnak. Elmúlt a teher, amit a vizsgák okoznak. De van egy másik és számomra nehezebb. Egy kicsit félsz, mert holnap meglesz az a találkozó. Elhessegeted a gondolat legkisebb szikráját is, hogy esetleg majd jön megint egy üzenet. Negyedik nap, ismét felkelsz. De ma igazán nem akar jó nap lenni. Nehezen ébredsz, nehezen indulsz neki az útnak. A buszon ülve nézed az embereket, akik valószínűleg hasonló gondokkal küzdenek, mint te. Jönnek a jelek, amelyek csak tovább erősítenek. Összekened a kabátod, leöntöd a nadrágod. A barátnőd késik a találkozóról. Pontos ember szeretsz lenni. Most is az voltál. Vártál. Nem baj, hiszen egy vizsga elhúzódhat. De te csak vártál, 20 percet, 30 percet és egyre inkább érezted, átvágtak. Majd mikor ezt már próbáltad elhitetni a szíveddel is jött egy üzenet, majd egy hívás és akkor jönnie kellene a megkönnyebbülésnek, de nem jön. Pedig már a barátnőd is ott van melletted. A következő pillanatban mész fel a lépcsőn és csak mondod a magadét, a gyomrod már az idegességtől forog, de nem tudod ennek mi az oka. Aztán egyszer csak szembejön veled a megfejtés. Állsz előtte megnémulva és csak egy; szia, jön ki a szádon. A hetek át épített fal egy fél perc alatt összedől. Azt hitted menni fog és nem lesz már ilyen többé, és akkor ott áll 10 centire és az agyad is felfogja, hogy de ez van, még most is van. Nem tett semmit, csak ott volt, túl közel, akkor mikor nem kellett volna. Aztán kapsz egy sütit, melyben az áll, hogy jó úton jársz. De melyik az? Egyedül maradsz, pedig annyi ember nyüzsög körülötted. Kedved lenne a fejedet az előtted lévő ülésbe ütni, hátha az majd segít. Nem teszed meg. Hirtelen üresnek érzed magad. Jó úton jársz! Csak nem így akartad és mégis ez a jó.? Aztán hazamész és megpróbálod elrejteni azt a sok mindent, amit az anyukád első pillantásra tud. De bölcs ember, nem kérdez, csak hagyja, hogy te beszélj neki. De nem akarod, mert ez egy olyan dolog, ami nincs. Ami csak egy megmagyarázhatatlan dolog, olyan események, amelyeket mindenki másképpen értelmez.

De egy tanulsága van; rájössz, hogy tenned kell valamit, mert ez így nem jó. Valami nincs rendben. Hiszen az nem normális, ha egy dolog ennyire hatással van az életedre. És ez így is lesz, változtatni fogsz, mert kell új impulzus, ami majd azt reméled, segít. Mert ugye segít!!

P!nk: Just give

Just give me a reason, 

just a little bit's enough, 

just a second we're not broken

just bent, and we can learn to love again.