Vicces helyzeteket produkál az élet olykor, amit azt hiszel ma a tiéd, holnap már másnál lesz. Aminek ma édes íze volt, holnap keserű lesz. Ma én fogtam a lufi szárát, holnapra az már elszáll.
Hogyan fordulhat meg így egy igen kusza helyzet? De én akartam tudni, mindig is kíváncsi voltam miként oldódik meg ez az egész, amibe sodortuk magunkat és egymást...és tessék, mondhatni vissza a kezdetekhez :) Tudom, igen tudom, hogy néha hevesen tudok reagálni bizonyos helyzetekre..
Már nem vagyok dühös. Igen, voltam az is. Legszívesebben az arcodba üvöltöttem volna a viselkedésed kiváltotta véleményem. Most egyszerre csak arra döbbentem, hogy mennyi felesleges időt pazaroltam arra, hogy veled foglalkozzak. Persze nem vádolni, bántani vagy odamondani akarom. Azt kell mondjam, hogy végre ismét visszakaptam a régiből egy kicsit. Nem dicséretes, hogy olykor megfeledkezem a "kis " dolgoknak őszintén örülni. De most kaptam egy jelzést, egy ébresztőt. Furcsa az is, hogy ezt érzem, nem ezt vártam magamtól sem. Mégis valahol azt mutatja, hogy jó úton haladok és kellett ez az egész az életembe/ életünkbe.
Olyan megfogalmazhatatlan érzés van bennem, ami részben neked is köszönhető! Erőt és akaratot érezek, ideje ismét az őrületbe kergetni a barátok és a családot a meg nem állással :)
Leander Rising- Nem akarok
"...Játszottunk mi már eleget,
Valami bennünk halkan él,
Ami több mint néma emlék.
Én már voltam, voltam szent,
Ki darabokra hullva ezerszer megfogadta:
Nem akarok többé játszani,
Tudom jól, hogy minden erről szól, minden erről szól.
Ma lehetek én a gyenge, szívem tele félelemmel,
Mégis te vagy az, aki körbe ér és visszatér..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése