Nem szoktam mindenféle apróságnak tűnő dolgot kiírni, de ettől egyszerűen nehezen tudok most szabadulni. Az álmomról van szó. Nem furcsaság, hogy mindenfélét összeálmodok, értelmetlenebbnél értelmetlenebb dolgokat.
Most is egy álmomról van szó. Nem is az az igazi lényeg. hogy mi volt a konkrét story, hanem te, Zoli. Olyan régen láttalak már. Kevés dologban hiszek, de abban igen, hogy te így jelzed, velünk vagy. Szükség is van Rád! Ha tudnád a húgodnak milyen nagyon nagy szüksége van arra, hogy itt legyél. Nem tudunk pótolni, persze ez nem is baj. Boldog vagyok, hogy ismét jelentkeztél, megcsókoltál, azért hogy szeretsz. Mégis fáj, hogy nem vagy itt! Szeretnélek megölelni, megfogni a kezed, csak úgy..... tudni, hogy itt vagy.
Mindenki azt mondja az idő begyógyítja a sebeket. Szerintem az idő csak elfedi azokat, hogy olykor fájdalmasan feltéphesse még egyszer. Pont így érzem én is. Ahogy telik az idő egyre több olyan élethelyzet teremtődik, ahol ott kellene lenned.Velünk!
Szeretlek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése