HB

Ma nem akarok sokat írni! Van amiről nem kell.
Rettentően hiányzol és rettentően nagy szükség lenne rád!De ebben az életben már lett egy döntés.
Ma elmesélem az egyik kedvenc közös történetünket:

Hogy-hogy nem vasárnap mentünk ki a Haleszba. Nem volt semmi dolgunk, de már nagyon unatkoztunk. Gyors körtelefon és már indultunk is...6-an :) gyalog :/ Na de nem is ez a lényeg, hiszen ott vártak a többiek. Milyen jó volt akkor azt érezni, hogy milyen nagy társaság vagyunk és még inkább azt hinni, hogy ez így is marad. Mi volt az a program, ami miatt elmentünk otthonról...hát Shreket néztünk. Annyira röhejesen festhettünk, alig fértünk oda a tv elé. Persze te ebből nem csinálták gondot, gyorsan az öledbe vontál. (a mostani eszemmel...) Megnéztük a filmet és elindultunk haza, hiszen nekem másnap konfirmációm volt. Valahogy az az este varázslatos volt. Mindenki jó kedvű volt, sokat nevetett és eleget ivott. Valamilyen indíttatásból elmentünk üveget keresni...a sötét focipálya felé. Nem engedtük el egymást. Meg akartál csókolni, de nem hagytam. Hogy miért? Mert csak az járt a fejembe, hogy neked egy másik lány tetszik és egyébként is milyen kínos lesz ez holnap. Aztán jött a holnap. Mindenki rokonai már ott voltak a templomba, csak az enyémek nem. Kimentem, hogy megnézzem jönnek e már. Ekkor láttalak téged, a húgod és még néhány ember társaságába közeledni. Amint megláttál, elhagytad a társaságot és felém indultál. Bevallom a szívem majd ki esett, hogy a francba kellene reagálni. A helyzet komikáján már csak az lendített, hogy hasonlóan zavarban voltál te is. 

Hogy miért kedves ez a kis történet? Mert benne van minden viselkedésünk, minden reakciónk a másikra. Mi és a boldogság. 

Boldog Szülinapot,drága Zoli!

Leander Rising- 27 év
"...Benne van egy világ,
A kapuinál az ígéret földje vár,
Amíg küzdesz érte, ő marad veled..."

Távolság

Egy mondás jut eszembe: Ahhoz, hogy valakit igazán megtudjunk becsülni előbb el kell vesztenünk.

Valóban. Na nem kell levegő után kapkodni, nekem ez most jelen pillanatban Pécs. A szerelem, az örök. A város, ami úgy adott, hogy nem is tudott róla. Hogy miért írom ezt? Mert én elvesztettem, ott hagytam egy évre, de visszaküzdöttem magam hozzá. Miért jutott most eszembe ismét? Mert mikor az élet csendesen folyik az mindig arra utal, hogy majd jön valami. De ott, Pécsett én csak magam vagyok, ott csak én vagyok. Nincs az okos testvérem, aki mellé soha nem fogok tudni felnőni, aki mellett mindig buta leszek, akármennyire is dolgozom ellene. Ott nem az öcsémet óvó nővérke vagyok, ott nem az vagyok aki minden problémára keres egy megoldást. Hanem csak én és úgy alakítom az életem, ahogyan szeretném. Ahol küzdhetek magamért, ahol az alapján ítélnek meg, hogy mit teszek le az asztalra. És igen, jó érzés. Jó, hogy végre nem én vagyok az akiért mindenkinek aggódnia kell, akiről gondoskodni kell, mert különben nem lesz belőle semmi. 

Anyukám azt mondta, hogy nézd meg elmegy úgy államvizsgára, hogy előtte egyszer átolvassa a tételeit és dicséretes jeggyel jön ki-igen ő a nővérem. Persze büszke vagyok rá és Istenemre mondom soha nem sajnáltam tőle. Hiszen amilyen áldás olyan felelősség is mindez. A folytatás úgy hangzott, hogy neked is juthatott volna mindebből egy kicsi. És igen, nagyon rosszul esett. Rengeteget dolgozom azért, hogy meg tudjak felelni és legalább megbecsüljenek és ezt elismerjék. Ilyenkor pedig kapok egy jó nagy pofont. De életembe először minden lelkiismeret-furdalás nélkül meg tudtam magam védeni. Megkérdeztem tőle, hogy miért kell engem ennyire lenézni. Persze nem úgy szánta.Tudom, hogy szeret és azt is hogy milyen és a világ minden kincséért sem cserélném el, de a borzasztó leginkább az volt, hogy a felismerést is kihallottam a mondandójából. Azt a felismerést, hogy tényleg nem értékelte, hogy én mit is tanulok. 

Talán majd akkor, ha már nem leszek itt....talán majd akkor...

Disturbed- The Light

"...When you think all is forsaken,
Listen to me now
You need never feel broken again
Sometimes darkness can show you the light.."