HB

Ma nem akarok sokat írni! Van amiről nem kell.
Rettentően hiányzol és rettentően nagy szükség lenne rád!De ebben az életben már lett egy döntés.
Ma elmesélem az egyik kedvenc közös történetünket:

Hogy-hogy nem vasárnap mentünk ki a Haleszba. Nem volt semmi dolgunk, de már nagyon unatkoztunk. Gyors körtelefon és már indultunk is...6-an :) gyalog :/ Na de nem is ez a lényeg, hiszen ott vártak a többiek. Milyen jó volt akkor azt érezni, hogy milyen nagy társaság vagyunk és még inkább azt hinni, hogy ez így is marad. Mi volt az a program, ami miatt elmentünk otthonról...hát Shreket néztünk. Annyira röhejesen festhettünk, alig fértünk oda a tv elé. Persze te ebből nem csinálták gondot, gyorsan az öledbe vontál. (a mostani eszemmel...) Megnéztük a filmet és elindultunk haza, hiszen nekem másnap konfirmációm volt. Valahogy az az este varázslatos volt. Mindenki jó kedvű volt, sokat nevetett és eleget ivott. Valamilyen indíttatásból elmentünk üveget keresni...a sötét focipálya felé. Nem engedtük el egymást. Meg akartál csókolni, de nem hagytam. Hogy miért? Mert csak az járt a fejembe, hogy neked egy másik lány tetszik és egyébként is milyen kínos lesz ez holnap. Aztán jött a holnap. Mindenki rokonai már ott voltak a templomba, csak az enyémek nem. Kimentem, hogy megnézzem jönnek e már. Ekkor láttalak téged, a húgod és még néhány ember társaságába közeledni. Amint megláttál, elhagytad a társaságot és felém indultál. Bevallom a szívem majd ki esett, hogy a francba kellene reagálni. A helyzet komikáján már csak az lendített, hogy hasonlóan zavarban voltál te is. 

Hogy miért kedves ez a kis történet? Mert benne van minden viselkedésünk, minden reakciónk a másikra. Mi és a boldogság. 

Boldog Szülinapot,drága Zoli!

Leander Rising- 27 év
"...Benne van egy világ,
A kapuinál az ígéret földje vár,
Amíg küzdesz érte, ő marad veled..."