Döntések

Hogy miért mondom, nem éri panaszkodni? Nos pont azért, mert így van! 

És, hogy milyen helyzeteket produkál az élet: FURCSA. Nem tartom magam egy nehezen döntést hozó típusnak, de ez még nekem is gyomros volt. Ez a választás engem is megizzasztott. 

Két szerelem: Peti és Pécs...csak a kettőt 300 km választja el egymástól. És, igen megtörtént az, hogy végre nekem, magam miatt munkát ajánlottak, de ez azt jelentette volna, hogy álmaim városába kell költözni és a leendő férjemtől 300 km-re. Szép kis helyzet :)  

Nehéz kérdések, helyzetek, mert sajnos az. A kompromisszum egy szemét dolog. Fogalmam sincs mi a jó döntés, az amit meghoztunk, immár ketten, közösen, ami nyilván nem az egom növelését szolgálja. Szeretném azt hinni, hogy jó döntést hoztam. De ezt nem fogom, hiszen lehet életem lehetőségét hagytam kisétálni az ajtón. De abban sem vagyok biztos, hogy ha nem így döntök akkor jól teszem, hiszen akkor a még el sem kezdődő házasságom tenném lapátra. Mert azért az nem egy járható út, hogy ennyire messze vagyunk egymástól, és hogy minden aszerint alakuljon, ahogy nekem a legjobb.

Hogy most mit érzek? Nagyon vegyes...de talán félek. Életemben először attól tartok, hogy nem lesz jó valami...hogy valamit elcsesztem...hogy valamit elengedtem...vagy ha nem akkor valami borult volna...valami amit nem tudtam volna visszafordítani...

Leander Kills- Szeresd bennem

"Nekem ne mond,hová menjek,Mikor te sem jártál ott.Nekem ne mond,mi vár ott rám,Ha azt se tudod,hol vagyok"....