Történet...

A napokban elolvastam egy könyvet (ez önmagában nem is olyan meglepő).  Mégis annyira magával vitt, hogy napokon át tudtam róla gondolkodni. 

J. Sterling: The perfect game

Nem egy erős történet, mégis megfogott. Nem egy halálra izgulom magam típusú könyv, mégis nagyon tetszett.

A történet egy lány és egy srác szerelmét írja le. A csaj már elsőre felfigyel a suli legmenőbb és legjobban baseballozó srácára, ennek ellenére tudja, hogy ilyen srác neki nem party. Ő a maga módján egy tehetséges, de nem gazdag és harsányan szép fotós növendék. A srácnak, Jacknek persze szintén megtetszik az egyetlen lány, aki nem fut első szóra a karjaiba. Miután megtörténik a nagy egymásra találás sok fordulatot vesz a történet. Jack egyik meccse előtt Casseit és Deant(Jack öccsét) megtámadják és nagyon megverik. Annyira szép azt látni (mert szerintem aki olvassa az maga elé tudja képzelni), hogy az egykoron vad, egy csaj ágyából másikéba futó Jack odaadóan, őrülten védelmezi szerelmét. Szerintem sokan ma is ilyen pasikról álmodnak. A történet persze akkor vesz igazi fordulatot, mikor Jack mégis megcsalja szeretett "cicusát". Eleinte el sem akarja neki mondani, de aztán rákényszerül. Kiderül, hogy a csaj terhes lesz. Jack felhívja Cassei-t és mindent bevall neki,majd kis idő elteltével azzal az újabb hírrel hívja, hogy feleségül veszi a csajt. Ebbe a helyzetbe mindketten nagyon ki vannak bukva. Cassei nem tudja felfogni, hogy miért veszi el azt a lányt, ha mégis őt szereti. Jack pedig a tetteivel bünteti magát és persze nem akarja apa nélkül hagyni születendő gyermekét. Az egyik kedvenc jelenetem ezután következik. Nem vagyok egy romantikus típus, de ez igazán tetszett. Cassei elmegy Jackhez, hogy lebeszélje őt a házasságról, persze meglepetésként éri a fiút. Jack még mindig annyira haragszik magára amiért elszúrta a dolgokat Casseivel, de nem mondja le az esküvőt. Jack meccse után Cassei várja őt a parkolóba. Ismét egymás előtt állnak, megszűnik nekik a világ. A leírás itt is nagyon klassz :). Persze nem sokkal a házasság után kiderül, hogy a csaj nem is volt terhes, csak híres baseball sztár feleség akart lenni. Ezután Jack megpróbálja újrakezdeni szerelmével a kapcsolatot, de ő elmegy New Yorkba a saját álmait élni. Ezután sok idő telik, úgy hogy mindketten szenvednek a másik hiányától. Egy nap Jack és csapata New Yorkban játszik és Casseit egy kollégája randevúra hívja,pont a baseball meccsre. Ismét összetalálkozik a tekintetük, pont mint az első meccsen. Kis idő múlva ismét egymásra találnak és a könyv végén már az esküvőt tervezgetik. - Persze azért mindent én sem írtam le :)

Tehát a történet tényleg eléggé elhasznált manapság, de azt gondolom mindig aktuális. Vajon tényleg létezik ilyen? Egy átlagos lány a suli menő pasijával? Kiszúrsz valakit egy sokaság közül, érzed, hogy ugyanazt érzi,mint te és onnan meg van írva a közös jövőtök. Mert az biztos, hogy a boldogságért mindig meg kell küzdeni.  De tényleg megéri megbocsátani akár egy félrelépést? Vagy inkább szenvedjen két ember azért mert elcsesződtek a dolgok. Ezek szerintem olyan örök érvényű kérdések. Főleg még az emberek ilyen elvakultak sok esetben egy-egy szerelemben. 

Tetszett benne a szabadság. Az érzés, hogy merték egymás mellett a saját álmaikat élni! Ez fontos! Mindebben tudták egymást támogatni és tudtak egymás sikerének örülni! :)

Persze azt is tudom miért tetszik ez a story. Sok párhuzamot tudnék vonni. Túlságosan bele tudom magam helyezni egyes szituációkba. Na nem azért mert velem ez megtörtént, hanem mert hasonló módon reagáltam volna én is egyes helyzetekbe. Tetszett a pasi pimaszság és után a valódi szerelme. Az akarása, a védelmezése és a végén az ötletes kiengesztelése is. :)

Nickelback: Far away

This time, this place

Misused, mistakes

Too long, too late....

....On my knees, I'll ask

Last chance for one last dance
'Cause with you, I'd withstand
All of hell to hold your hand
I'd give it all
I'd give for us
Give anything but I won't give up.....

.....That I love you

I have loved you all along
And I miss you
Been far away for far too long
I keep dreaming you'll be with me
and you'll never go
Stop breathing if
I don't see you anymore.......

IMÁDOM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

This is my.....

Van, két igazán nehéz dolog van az ember életében: az elengedés és a felejtés. Nekem egyik sem megy jól. Tipikus. Tegnap igazán lélegeztem kicsit. Éreztem újra, hogy van értelme a mindennapoknak, a küzdésnek. Nem vagyok egy feladós típus. Sőt sok szempontból szerencsés is vagyok. Történnek az ember életében nem könnyű dolgok, mikor ráébredünk, hogy már nem vagyunk gyerekek. De ha szerencsénk van azt is megtapasztaljuk ezekben az időkben, hogy nem vagyunk egyedül, hogy van. aki szeret minket is. Engem szerencsére vannak, akik szeretnek és most kölcsönösen szükségünk is van egymásra. Én igyekszem mindent megtenni, hogy helytálljak :)

Repülnek, a napok mikor ott vagyok, Péccsel együtt lélegzem. Még mindig imádom. Annyi új élményt és 3 igazi barátot kaptam tőle. Jó érzés mikor egy ilyen nagy városban is megismerik az embert, mikor szembejön veled egy volt tanárod és látod a szemében, hogy tudja ki vagy. Vagy csak mikor végig sétálok a téren és már a múlt emlékeit idézem fel. Furcsa is, hiszen még csak pár hónapja hagytam ott és már a múltam, az életem egy része. Mint ahogyan a sok boldog pillanat, kételyek, küzdelmes élethelyzetek és a hozzájuk tartozó különböző emberek, mint ahogy te is. Néha nem bánom. Nem szoktam menekülni, de néha azt érzem, hogy most kellett. Féltettem a felépített életem. Pedig nem adtál rá okot, mégis így érzem. De minden egyes alkalommal rácáfolok a saját magam állított igazára és ezt utálom. Küzdök a saját szabályaim betartásáért, de nem könnyítesz a helyzetemen és hidd el ehhez még társakra is találsz. Sokat gondolkodom, már-már túl sokat is. Mi lenne a legjobb, hogyan is tovább. Vajon azok a dolgok tényleg úgy voltak vagy csak én gondolom így. Amik történtek azok miért így és miért akkor. Mindenkinek vannak ilyen kérdései, és én tudom is valahol mindenre a választ, csak ehhez el kell hagyni a rózsaszín felhőket. Fel kell ébredni és úgy tenni, mint egy felnőtt. Mert így már nem marad annyi kérdés válasz nélkül.

Ha volna két életem, nem kellene ennyit gondolkoznom semmin, csak a sok eseményt hagynám történni. Nem vagyok elégedetlen, csak kíváncsi :). De nincs, ez az egy életem van, és ebben kell helytállnom. Nem akarok semmit elfelejteni és most még elengedni sem. Ki tudja mi lesz mindennek a vége, de jó, mert érzem, hogy jó és hamarosan még jobb lesz.

Mert ez jellemez mostanság:

Kelly Clarkson: Cath my breath

"Addicted to the love I found

Heavy heart, now a weightless cloud
Making time for the ones that count
I'll spend the rest of my time
Laughing hard with the windows down
Leaving footprints all over town
Keeping faith when it comes around
I will spent the rest of my life

Catching my breath, letting it go, turning my cheek for the sake of this show
Now that you know, this is my life, I won't be told what's supposed to be right

Catch my breath, no one can hold me back, I ain't got time for that
Catch my breath, won't let them let me down, it's all so simple now"

Tovább és tovább..

Megőrjít a munkakeresés. Semmi és semmi. Pedig akarom és próbálkozom! 

Már néha azt gondolom, hogy kár volt megszakítanom a dolgokat. De tudom, hogy kellett ez. Azt gondoltam könnyebb lesz,de nem. Hiányoztok, mindannyian!!

Tegnap megint e-mailt írtam. Próbaként el akartam küldeni a sajátomra egyet. Beütöttem egy betűt és te jöttél elsőnek. Jókat nevetek magamban, mikor látom mennyi e-mailt váltottam veletek :). Tényleg annyi ember agyára mehettem, a kis buzgó mócsing :)

Úgy érzem nem akarok sok dolgot elengedni,pedig kellene. Látom, hogy a barátaim, a családom milyen jó irányba halad. Én pedig csak vagyok, próbálom az angolt, próbálom jól csinálni, csak így mindig egy kicsit nehéz. Nem vagyok irigy, sőt...örülök a ti sikereteknek, mindenkiének, csak valahogy úgy lettem nevelve,hogy hasonlítok. Magamat  a világhoz. Pedig nem kellene. Tudom, hogy egyszer majd minden munka beérik, csak olyan nehéz mindezt kivárni.Legalább tudnám, hogy jó irányba tartok.

Játszunk egy történetben 

Úgy, mint más.

Marad egy hegy 

Itt neked is még.

Oda is érsz

Ahol nincs már árnyék.

Annyit tudok rajta gondolkodni...a hegy és a történet ;)

Valami más...

Csak nézem az eget. Fel-feltűnik egy újabb szín és forma. A tűzijáték. Érdekes jelenség. Sosem voltam odáig érte, most mégis annyi emléket hoz fel bennem, ahogyan nézem. Talán a zene vagy csak a történelem. Az az átkozott töri, ami nem enged. Függőség! :)

Nehéz felejteni, nekem nehéz, főként a jó dolgokat. Amikor besétálsz egy teljesen új helyre és 4 év múlva azt veszed észre mégsem múlt el nyomtalanul. Nem baj, csak még rossz, mert nem tudom hogyan tovább, nélkületek.

Emlékszem, amikor először jöttél be. Nevetséges volt, tényleg, ne haragudj meg érte, de tényleg. Mai napig mosolyt hoz az arcomra. Azt hiszem együtt kezdtük. Majd mind rájöttünk arra, hogy milyen tudás van benned és innentől azt hiszem elkezdtünk becsülni, mindannyian.  Én pedig hálás voltam a sorsnak, hogy itt is kaptam egy embert, aki a tetteivel és a szavaival biztosít engem, hogy van helyem ott. Habár szerintem ezt te nem is tudod vagy lehet nem is gondolod így. De nem baj.

Én köszönöm NEKED!!! Sokat segítettél. Sosem beszéltünk erről, de majd egyszer, ha kell, akkor majd szóba kerül.  Ha találkozunk még…;)

Ákos-Előkelő idegen

...És vár
Visszajár, ha megtalál
Füledbe dúdol egy régi dalt
Ez az az álom, ami ébren tart...

A munka és a kutya

Rég nem voltam, de nem akartam mindenféle zöldséget írni.
Két dolog van most átlagos életemben ;)
Ráléptem én is a rögös álláskeresés útjára. 8 pályázatom bent van és várok.....elvileg a mai napon kellene egy választ kapom..de persze semmi reakció. Én azért bízom benne, hogy kapok valahol helyet. Várakozás és ez a bizonytalan találgatás nem is csodálom hogy annyi embert kikészít. Nekem még szerencse, hogy nincs család akiről gondoskodnom kellene.
A másik amit ki kell írnom magamból, ez az idő.
Van egy imádni való kutyusunk, amerikai staffordshire terrier. Ez a héten meglévő stabil 40 fok neki is megártott. Nagyon ijesztő volt,epilepsziás rohamot kapott. Volt már neki korábban is, de nem ilyen mértékű. Felháborított az a viselkedés, ahogy a gazdája állt hozzá. Másnap kértem, hogy vigyék el dokihoz,de ő nem akarta. Csak azért mert pénzbe kerül. Így vittem én.
Csalódtam, nem gondoltam neki csak ennyit ér a kutyája.
Úgy vélem egyik állat sem addig házi kedvenc még ott ugrál, kicsi és simogatni kell, hanem akkor is kell róla gondoskodni, amikor ilyen probléma van vele. Ők is éreznek, akárcsak mi. Nem tartom magam elhivatott állatimádónak, de ha már van akkor felelősséggel tartozunk!! Szerencsére, mivel nem gyakoriak a rohamai így nem kell állandóan gyógyszerezni. Bízom benne, hogy az állatorvos jó tanácsaival sikerül kivédeni az esetleges újabb rohamokat.
Nem tagadom, megijedtem és nagyon sajnáltam, hiszem annyi mindenen keresztül mentünk, mi így. Nagyon nagy segítség volt mindannyiunknak, amikor a családunk egyik tragédiából a másikba került. Mindig egy szerethető kutyus volt és még most is a mi Denis-ünk. Ezzel tartozunk neki, hogy ő is jól érezze magát velünk!

Bonanza Banzai-Valami véget ért:

Forró betonon hasalok 
Távoli hang csak a gyász 
Lassan lüktet egy ér 
Fellobog halkan a láz
Sima tenyér a hátamhoz ér 
Oh Csak játszik a szél 
Tudom már messze vagy rég 
Bennem minden halk szavad él

Egy napocska

Amikor a hétköznapok csak vannak...nem telik nincs dolgom...sok a szabadidőm...zenét hallgatok..régi nagy kedvenceket. Annyira megdöbbentő hogy még mindig ugyanúgy aktuálisak az életem egyes mozzanataira, mint mikor először hallottam őket. Annyi emlék és még öreg sem vagyok :D például ÁKOS...imádom majdnem minden dalát...és még most is ír olyat aminek egye-egy mondata illik rám.tudja hogyan kell ezt.
habár most tudom hogy miért vagyok ilyen hangulatban...hiszen most van időm arra hogy helyre tegyek 4 évet magamban...ez pedig egy olyan embernek nehéz aki nehezen viseli a nagy váltásokat...én pedig ilyen vagyok.
Egy nagy kedvenc..még egy nagyon értékes ember mutatta meg nekem...ő ma már csak a szívemben van velem...de ilyen kis apró dolgokkal mindig meg tud mosolyogtatni...akár egy ilyen szürke napon is :)
 Gary Jules- Mad word
All around me are familiar faces
worn out places, worn out faces
Bright and early for the daily races
Going nowhere, going nowhere
Egy másik értetlenségem....ha írok egy iskolának email-t miért nem tudnak válaszolni..holott az ő érdekük az lenne hogy legyen diákjuk...ez a magyar felnőttoktatás...nem egyszerű!!

Munka és a szórakozás :)

Egy nagyon fárasztó hét közepénél tartok...37 gyerek, 2 tanító és egy cseppet sem lábkímélő munka. Annyi vidámság van bennük. Habár nem minden jelenetével értek egyet maradéktalanul és mégis ma úgy érzem, hogy jó. Nagyon tanulságos, mikor ennyi kisiskolás lejön a nagy városi beton dzsungelből és vidéken elszabadul :)...helyesek.
Ma például a helyi kastélyt látogattuk meg. Egy klassz kis 1800-as évekbeli kúria. Nagyon szeretek múzeumba járni, ez mit sem változott. De most mégis másképpen voltam ott jelen. Hiszen egy kicsit, mint végzett történelem szakos és kicsit, mint egy őrült. Igen, mert ez már őrület. Mikor dobog a szívem,mert egy könyvről egy csodás emlék jut eszembe egy szoba kellős közepén amit persze csak én értek :). Imádtam a töri szakot végezni az egyetemen :) Most pedig,mikor meglátom Kossuth Lajos aláírását vagy Pázmány Péter egy könyvét...hát na. Állok és bámulom!:D Ráébredtem végleg megfertőztek :)
Ehhez még csak hozzátett, hogy az én drága barátnőm ma felvételizett mester szakra. Még a töri csoportban nevelődtünk össze. Imádom, annyira klassz arc:) Ami után végzett egy rövid élménybeszámolót tartott. Ültem és vigyorogtam, nem tudtam mást. Örülök a sikerének! Elégedettnek hangzott és ez jó.
Persze nem hazudtolta meg magát. Állandó beszédtémánkat is felhozta. Majd a maga eleganciájával megjegyezte, hogy az én nem is tudom hogyan definiáljam tanáromat is látta. Annyira sokféle érzés jelent meg hirtelen. Rengeteg olyan történet,aminek egyik része meglehetősen kínos, a másik pedig nagyon vicces.Szinte nincs is határ a két fogalom között,és mégis...Sokat köszönhetek neki :)
Örültem ennek a napnak! Nagyon fáradt voltam ugyan, mégis úgy érzem mintha az elem most töltődött volna.
Az ígért első dalszöveg-részlet:
Nothin's wrong
just as long as
you know that someday I will
Someday, somehow
gonna make it allright but not right now
I know you're wondering when...
(Nickelback-Someday)

Nem volt kérdés, hogy vele kezdem. Imádom őket és ezt a dalt is!! Annyi sok dolgon átsegített már és annyira igaz rám! :) Ezt is nekem írták;)

Kalandra fel :)

Miért is indítottam el a magam kis blogját? Hmm....nem is tudom pontosan. Van egy kedves barátnőm, akinek megmutattam néhány kalandos írásom részletét..és ő rábeszélt erre..vagy azért mert tetszett neki vagy csak meg akart tőlem szabadulni :P Na jó persze nem így van. Akkor elgondolkodtam rajta..és most elkezdtem. Nem tudom mi lesz belőle..de igyekszem tartalommal megtölteni.
Sok-sok megtörtént esetet fogok bejegyezni, melynek olykor formálója és olykor csak nézője vagyok. Ezek olyan pillanatok, események, melyek meghatározzák életem egy napját. Lehet sok van ilyen, de ez az enyém és ettől más :)
Valamint egy egyediséget is hozzátennék, hogy ne csak egy "sima" panasz oldal legyen. Minden bejegyzés végén leírok egy idézetet egy számomra fontos dalból, dal részletből vagy versből, egyéb szövegből. Talán majd le is írom nekem ez miért fontos és mit jelent...hiszen annyian vagyunk annyi fajta érzéssel.