Te

Ez a nap nem lehet csak Tiéd!

Fáj, hogy nem vagy itt, de ma inkább arra akarok gondolni, amit tőled kaptam. Hiszen még köztünk voltál mind nagyon boldogok voltunk. Amikor 6 évvel ezelőtt elmentél minden megváltozott. A családod, a barátaid, mi mindannyian. Hiszen szeretünk!

Emlékszem egy szülinapra, a tiéd volt. Siettem, ma már tudom, hogy nem kellett volna, de te marasztaltál és győztél, hiszen maradtam. Maradtam egy pohárra, ami végül több lett. Maradtam, hogy veled tölthessem az időt. Emlékszem a nagy beszélgetéseinkre is. Te hallgattál, én mondtam, te vagy odaléptél, vagy rám néztél játékosan és ennyi. Nekem sem volt több mondanivalóm, mert megint elhittem, hogy jól vagy. Emlékszem a kedvenc estéim egyikére is: a tesóddal már-már aludtunk, te pedig megérkeztél közénk, szó szerint közénk. Beugrottál, elhelyezkedtél, kerestél egy műsort, majd elaludtál. Meg sem mertünk moccanni, olyan jól sikerült a választás. Nagy sokára sikerült téged beküldeni a saját ágyadba. Szerettem az ilyen pillanatokat. De emlékszem ám arra az estére és arra a napra is, amit ha jól csinálok, talán még ma is itt lennél. Amikor megengedtem, hogy megcsókolj. Amikor másnap külön üdvözöltél a templom előtt, amikor engem néztél a templomba. A szemed, az arcod, az ölelésed, mind-mind megvan.  Abból, ahogyan te élted az életet, abból lett nekünk is erőnk élni. Hiába tettél bármi őrültséget, mindig tudtad miként tudod elsimítani. Annyi minden másképp alakulhatott volna, annyi. Sokszor gondolok rád, jó lenne, ha most is néha idelépnél és adnál egy puszit a homlokomra, ha át tudnálak ölelni vagy csak, hogy meggyőzz arról, hogy minden rendben lesz. Mert neked ezt is elhittem, minden egyes alkalommal.

Ez a nyomorult idő! Mennyi minden megváltoztat/hatott volna. De innen nincs már vissza, innen már nem lehet változtatni. De én bízom benned! Tudom, hogy figyelsz és vigyázol ránk. Érzem, hogy velünk vagy! Szeretünk, örökké!!!! 

P-Box- Zöld, bíbor és a fekete:

„…Állok a felnyitott hidakon,

Zavaros víz fölött,

Kereslek túl tömött buszokon,

Lezárt ajtók mögött.

Állok ott, ahol a szobád van,

Bíbor köd szitál,

Csillagok hullnak, születnek újak,

És Te messze jársz…

Zöld csillag kihunyt az égen,

A csónak partot ért,

Hideg csendben fekete minden,

Legyen az álmod szép…”