Kérdések

Gondolkoztatok már azon, hogy mi is lehet az oka annak, hogy belelépünk újra és újra ugyanabba az élethelyzetbe? Tudom, már egyszer írtam azt a volt tanáromat, aki azzal magyarázta a dolgokat, hogy egy megoldatlan eset. Mégis nem értem. Egyszer adtam már rá választ, egyszer már döntöttem. Oké, jó persze, nincs két teljesen egyforma szituáció. Mindig van ami, aki változik. Amikor pedig megébred az ember, hogy hééééjjj, ez mintha ismerős lenne, már benne van nyakig. Na, én az ilyen szitukat halmozom.....semmi szándékosság nincs benne :)

Belelépek újra és újra ugyanabba a pocsolyába és elhiszem, hogy nem fog csak bokáig érni a sár. Elhiszem, hogy most nem, nem így fog lenni, hogy most igen is jobb leszek. Aztán vagy bejön vagy ismét fizetem a tanulópénzt. Nem az ütés a rossz benne, hanem az érzés, hogy te kaptad. Gyakran megkérdezik az emberek egymástól, hogy ha visszamehetnél az időbe mit változtatnál meg? Én erre mindig azt mondom hogy semmit. Persze nem azért, mert én tökéletes vagyok és semmi olyan mozzanatot nem tettem, ami korrekcióra szorulna. Sokkal inkább azért, mert nekem valahogy az életfelfogásom ilyen. Nem bánok semmit,itt kell most és így kell most lennem.  Néhány esetben magamnak keresem csak a plusz köröket, de megyek, hajtom, csinálom. Megtenném-e újra? IGEN. Hiszek benne, hogy egyszer majd jó lesz, tényleg jó.  Nem vagyok tökéletes, koránt sem. És igen, olykor elfáradok, de nem is fizikálisan, inkább szellemileg. Fárasztó tud lenni ez a sok felszínes és gonosz ember. És mire gondolok ekkor? Hogy hiányoztok, ti ott fent! Jó lenne csak egy ölelés, egy könnycsepp, csak hogy újra közel lehessünk egymáshoz....csak egy pillanatra. 

Halott Pénz-Ugyanúgy hallasz

"...A szavakon túl is ért. Aki szeret a nulláért.
Aki szeret a nulláért, az a szavakon túl is.

Tudtam, ugyanúgy hallasz!

Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belülről!
Tetszik, mégis felőröl...

Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belülről!
Tetszik, mégis felőröl...

Szürke nappalok és szürke nappalik...
Hol van a fény, ami bennetek lakik?
Itt van a lelkem Pesten,
mégis Pécsen hagytam a testem.
Mondd el, hogy értsem azt, amit mondtál!
Mondd el, miért nem értem mégsem?!
Nem vagyok az, akit vártál, értsd meg,..."

Némán állni

Furcsa hetek vannak mögöttem. De a barátaim szerint ez teljesen megszokott kellene, hogy legyen. Mindig vár valamit az ember aztán ahhoz képest alakít valamit a sors. Nem értem olykor azokat a visszaadott labdákat…hogyan is kellene csinálnom, ha nem így.

Igen, láttam. Láttam, hogy mi áll előtted. De tudtam, nem kell, hogy ott legyek menni fog nélkülem is! Igazam is lett, biztos vagyok benne! J Nagyon furcsa érzés volt, amikor megláttam a plakátot, aztán mikor elmertem olvasni, majd szembe ordított velem a felismerés, hogy nem kell ott lennem. Mert ez így van, Nem Kell! De azért rossz.. Miért? Mert mindketten ezt a döntést hoztuk meg, te is én is külön-külön. Az egész találkozásunk egy nagy zavar és, azóta ez csak még mélyebb bonyodalom. Értelmet már feladom lassan, hogy találjak bármiben is. Felesleges. Csak magamat bolondítom, ostobábbnál ostobább magyarázatokkal. De történt most is valami nagyon furcsa és ezt tudom, érzem, hogy hozzád köthető. Soha nem történt még ilyen velem. Tudtam mikor kezdődik az egész ceremónia, reggel a szokásos rutinnal kezdtem a napot, legalábbis kezdtem volna, de nem mert elmaradt az első óra. Ültem és nem értettem mi bajom. Csak éreztem valamit. Ez olyan leírhatatlan, erős és tudod, hogy igazán belülről jövő. Tudtam, hogy te vagy, de nem tudtam, hogy most azon rettegsz, hogy megjelenek-e vagy épp azt várod…erre csak te tudsz válaszolni. Aztán abba a pillanatba, ahogy kezdtél ez elmúlt, mintha elvágták volna egy csapásra. Elkezdted, most mindent és mindenkit kizártál és magadra koncentrálsz. Ez így helyes J Azt pedig csak remélni tudom, hogy mindez csak az én fejembe történt és neked még eszedbe sem jutottam. De ha mégis…

Vártam egy érzést, hogy majd milyen rossz lesz, mikor megtudok bizonyos dolgokat, de ez sem így lett. Sokkal inkább saját magam számára lett egy mentsvár, hiszen kvittek vagyunk, te is én is J

Road- Nem rólunk szól

Megváltoztunk nincs visszaút

csak álom volt,

Felébredtem, mostmár tudom

Nem rólunk szólt.

Nem látom a tüzed a szádon,

a füstöt sem úgy fújod most rám, mint rég

Vedd könnyen, ha lenne könnyem

én biztosan hogy miattunk

soha nem sírnék.

Nem véletlen,tévedtem egyszerű az egész,

Most már tudom mi a szerepem

és hogy a mese nem rólunk szól és kész...