Némán állni

Furcsa hetek vannak mögöttem. De a barátaim szerint ez teljesen megszokott kellene, hogy legyen. Mindig vár valamit az ember aztán ahhoz képest alakít valamit a sors. Nem értem olykor azokat a visszaadott labdákat…hogyan is kellene csinálnom, ha nem így.

Igen, láttam. Láttam, hogy mi áll előtted. De tudtam, nem kell, hogy ott legyek menni fog nélkülem is! Igazam is lett, biztos vagyok benne! J Nagyon furcsa érzés volt, amikor megláttam a plakátot, aztán mikor elmertem olvasni, majd szembe ordított velem a felismerés, hogy nem kell ott lennem. Mert ez így van, Nem Kell! De azért rossz.. Miért? Mert mindketten ezt a döntést hoztuk meg, te is én is külön-külön. Az egész találkozásunk egy nagy zavar és, azóta ez csak még mélyebb bonyodalom. Értelmet már feladom lassan, hogy találjak bármiben is. Felesleges. Csak magamat bolondítom, ostobábbnál ostobább magyarázatokkal. De történt most is valami nagyon furcsa és ezt tudom, érzem, hogy hozzád köthető. Soha nem történt még ilyen velem. Tudtam mikor kezdődik az egész ceremónia, reggel a szokásos rutinnal kezdtem a napot, legalábbis kezdtem volna, de nem mert elmaradt az első óra. Ültem és nem értettem mi bajom. Csak éreztem valamit. Ez olyan leírhatatlan, erős és tudod, hogy igazán belülről jövő. Tudtam, hogy te vagy, de nem tudtam, hogy most azon rettegsz, hogy megjelenek-e vagy épp azt várod…erre csak te tudsz válaszolni. Aztán abba a pillanatba, ahogy kezdtél ez elmúlt, mintha elvágták volna egy csapásra. Elkezdted, most mindent és mindenkit kizártál és magadra koncentrálsz. Ez így helyes J Azt pedig csak remélni tudom, hogy mindez csak az én fejembe történt és neked még eszedbe sem jutottam. De ha mégis…

Vártam egy érzést, hogy majd milyen rossz lesz, mikor megtudok bizonyos dolgokat, de ez sem így lett. Sokkal inkább saját magam számára lett egy mentsvár, hiszen kvittek vagyunk, te is én is J

Road- Nem rólunk szól

Megváltoztunk nincs visszaút

csak álom volt,

Felébredtem, mostmár tudom

Nem rólunk szólt.

Nem látom a tüzed a szádon,

a füstöt sem úgy fújod most rám, mint rég

Vedd könnyen, ha lenne könnyem

én biztosan hogy miattunk

soha nem sírnék.

Nem véletlen,tévedtem egyszerű az egész,

Most már tudom mi a szerepem

és hogy a mese nem rólunk szól és kész...