III. rész

Miután végig haladt a csoporton, felírta a számokat és megbeszéltünk mindent. Ahhoz képest, hogy nem is tanultunk semmit, sikerül 1 óra hosszát bent maradni. Éppen a kabátomat vettem fel, amikor a nevemet hallottam.

-          Andrássy Noémi!

-          Tessék? –fordultam oda.

-          Maradnál még egy pillanatra?

-          Persze. –fogalmam sem volt, hogy mit akar, de azt tudtam, biztos az órán történtek.

-          Szeretném, ha nem lenne rossz érzésed amiatt, hogy a széttépet számért plusz munkát kaptál. Általában ezt is ki szoktuk dátum szerint osztani. Most pedig ez jól jött ki. Figyelemreméltóak az eredményeid, nem szeretném, ha emiatt nem tetszene neked valami.

-          Rendben, emiatt ne aggódj. –persze totál látszott rajtam, hogy nem teljesen ezt gondolom.

-          Még egy kérdés. Miért nem mondtad, hogy igazából a srác tépte ki a kezedből?

-          Nem láttam értelmét, már mindegy volt. Ahogy Balázst ismerem, jött volna egy félórás nyafogás, hogy legalább kollektív büntetést kapjunk és ez az, amit abszolút nem akartam.

-          Rendben, értem! További szép napot!

-          Köszi, szia!

-          Szia!

Tagadhatatlan volt az elégedettségem, amikor kiléptem. Timi és Bali megvártak. Mivel időközben megnézték, hogy elmarad a következő óránk, elindultunk a buszmegálló felé. Balázs természetesen végig azt hajtotta, hogy nem haragudjak, meg ő szívesen segít, stb. Nagyon kíváncsiak voltak mit akart tőlem még a tanár. Én elmeséltem nekik dióhéjba, persze azt nem említettem, hogy tudja Balázs volt a fő tettes. Nem sokára meg is érkezett a buszom, elköszöntem a többiektől és felszálltam. Egész úton az járt a fejembe, hogy mi volt ez az egész, már azt gondoltam teljesen meg vagyok őrülve, hogy azt gondolom tényleg bejövök a tanárunknak. De bevallom, valahol mélyen nagyon tetszett ez az érzés..... 

II.rész

Folytatódik :) :

-          Jó napot kívánok! Én Csordás Noel vagyok. Azt hiszem itt valami kavarodás lesz ezért, azt fogjuk csinálni, hogy mindenkinek felolvasom a nevét, aki erre a kurzusra iratkozott fel. Elöljáróba annyit, hogy mindenki a „Bevezetés a jogrendszer kiépülésébe” nevezetű kurzusra akart jönni?

Erre a terem fele felhördült és hosszas tanakodás után kiment, fél siker. Igaz így is soknak tűnt a létszám, hiszen utolsó emlékeim szerint 25-en vagyunk feljelentkezve és itt körülbelül 50 ember van. 

-          Rendben, akkor kezdjük a listázást! Én felolvasom a neveket, aki nem hallja a sajátját, az átmegy a szomszéd terembe, mert valószínűleg Nagy tanárnőhöz iratkozott fel.

Elkezdte sorolni a neveket, természetesen a csoportunk fele itt maradt, míg a másik átment a másik tanárhoz. Nem mindenki jutott el odáig, hogy megnézze, hova is iratkozik fel. Mivel én eléggé a névsor elején vagyok, gyorsan leültem a terem közepén lévő sorba és vártam, hogy a többiek közül ki csatlakozik még hozzám.  Végül az 5 fős társaságunkból még Balázs és Timi volt az, aki még ennél a tanárnál vette fel az órát.  Ez a kis malőr után el is kezdte az órát. Meg kell hagyni, a tanár igazán jó pasinak tűnik, helyes, kedves és okos. Sötét barna haja van és sötét színű a szeme is. Ha jól tudom még tanársegéd és így ő adja le az órákat, de majd a két csoport együtt fog vizsgázni. Mivel az első alkalom, így remélem, tényleg nem akar minket lestrapálni teljesen.

-          Köszöntök mindenkit! Már is jobb így, hogy mindenki elfér a terembe. Remélem az sem lesz probléma, ha mindenkivel tegeződünk. - egyenesen rám nézve - Mivel ma van az első alkalom, így azt gondoltam, hogy megbeszéljük a kötelező irodalmat, a prezentációkat, az órákat és a vizsgát. Tudom, hogy egy kicsit szokatlan, hogy előadás révén kötelező az órák látogatása, de az anyag töménysége miatt ez elengedhetetlen. Mindenkinek jut egy tematika, ebben le van írva minden lényeges információ. Mindenki vegyen le egyet magának.

Amikor a kezembe vettem a tematikát, nem mondhatnám, hogy a könnyű tárgyak iránt érzett szeretetem öntött el. 3 oldal, abból kettőn csak szakirodalom, a harmadikon pedig az órák címe és a prezentációs lehetőségek. Biztosan nagyon el lehettem ámulva, mert csak arra eszméltem fel, hogy mindenki engem figyel.

-          Minden rendben van?- kérdezi Noel a tanári asztalon ülve.

-          ŐŐŐ, persze. Bocsánat, csak így elsőre sokkolt, azt hiszem. – válaszoltam olyan zavarodottan és szerintem rák vörösen, hogy azt nehéz lenne nem észrevenni.

-          Nem kell ennyire megijedni! Minden szakirodalomból csak megadott oldalakat kell elolvasni és nagyon sokból még az órán fogunk venni részleteket és persze én is a segítségetekre leszek. Az órák menetét értelemszerűen láthatjátok. Az előadásokkal kapcsolatban az a helyzet, hogy mindenkinek kötelező egyet vállalni. Ezeknek az anyaga szorosan kapcsolódik a tananyaghoz, így több előadás is jut egy-egy órára. Mindenki kap egyet és akkor mindjárt rögzítjük is ezeket. Az előadáshoz meg van adva a szakirodalom, körülbelül 15-20 percbe bele kell férni és ppt-t kell hozzá készíteni. Mivel nagy valószínűséggel sok mindenki ugyanazt választaná, így azt találtuk ki, hogy a 25 előadást megszámoztuk és mindenki fog húzni egyet. Ezek után, ha akartok cserélhettek is. Itt vannak ebbe a dobozba a számok, mindenki vegyen egyet, ne gyűrjétek össze, mert a végén kérem őket vissza.

Nem volt mindenki elragadtatva attól, hogy nem választhatott, de eléggé igazságosnak tűnik így a választás. Noel körbejárt a dobozkával és egy-egy húzás után vagy elégedetlen moraj hallatszott vagy örömteljes kacaj. Amikor hozzám ért én is húztam egyet majd megnéztem, mennyire is voltam szerencsés. Szokásomhoz hűen, nem a legkönnyebb témát sikerült kikapnom, így esélyem se maradt rá, hogy cseréljen esetleg velem valaki.

-          Na, mit húztál Noncsi? Mutasd csak!- kapta ki a kezemből Balázs a számot. Az természetesen kettészakadt.

-          Remek! Kösz, Bali!- ismét sikerült a figyelem középpontjába kerülnöm.

-          Bocs, nem így akartam!

-          Mi törtét?- fordult hozzánk a tanár.

Én vágtam egy ártatlanul szánakozó arcot, de szerintem Balázsnak jobban ment, mert a tanár egyből elkezdte csóválni a fejét és nem éppen megértő arcot mutatott. Szép kis bemutatkozás, elsápadok a tematikától, majd ez is.

-          Nem sokat kértem, de úgy tűnik ez sem sikerült teljesíteni. Kié volt a szám?

-          Elnézést, nem volt szándékos. Az enyém volt, 9-es. –válaszoltam szememet lesütve.

-          Rendben, akkor mivel eggyel több téma van, így megkapod a kimaradót is.

-          Ez most komoly?- azt hiszem egy kicsit dühösen.

-          Igen!- kaján vigyorral az arcán.

Nehéz volt nem kommentálnom az esetet, de jobbnak láttam befogni a számat, mert még a végén bónuszként egy harmadikat is képes adni. ....

I. rész

Megpróbálom egy kicsit másképpen kiírni magamból a dolgokat, így könnyebb, mert eddig valahogy nem volt az igazi :)

Elfáradtam. Van választási lehetőségem merre is tovább, de szeretném végre a saját életemet élni.  Ezek a dolgok kavarogtam a fejembe miközben néztem a tavaszi tájat a busz ablakából. Olyan megnyugtató néha elfelejteni és belefeledkezni a messzeségbe. Ennyi nyugalom jut nekem naponta, félóra, amíg hazaérek a munkából. Aztán kezdődik a szertartásszerű napi rutin. De hát mit panaszkodjam, 25 évesen ez egy fiatal dolga. Dolgozni, tanulni és valamiféle magánéletet élni. Az az egy dolog, ami nekem mostanában nyomorúságosan megy. Habár a múltkori igazán izgalmasra, sőt túlságosan félresikerült pasim óta azt hiszem nem is nagyon hiányzik senki az életembe.

Ma volt az utolsó napom, hétfőtől új helyre kerülök. Felajánlottak egy jobb munkát, ami rugalmasabb és egy kicsit többet is kereshetek vele, mint a mostani helyen. Egészen szerettem itt is dolgozni, egy kis kereskedelmi cég, én pedig adminisztrációval foglalkoztam. Nem volt megterhelő és még az egyetemi ösztöndíj mellé is jól jött. Nagyon bizakodó vagyok a hétfőn kezdődő új munkahelyre. Ez már egy közepes méretű informatikai vállalkozás és nekem kell intézni a beszerzést, a megrendeléseket, a kiszállítást, valamint a többi osztállyal nekem kell összehangolni a munkát. Nem lesz kevés feladatom, de legalább az időmet én osztom be. Lesz néhány ember, aki segíti az én munkámat. Azért vettek fel engem erre a posztra, mert a pályázati anyagomba sikerült egy olyan koncepciót kialakítanom, amelyben külön kis csoportokat képeztem a különböző területekből és mégis a legvégén összehangolt egész kerekedik ki belőle. Természetesen én leszek, aki összefogja az egészet. Kíváncsi leszek az eredményekre, és persze a főnökeim is. Mindezek mellett ősszel kezdtem el a jogi egyetemet. Nem egyszerű, de eddig nagyon tetszik és szerencsére a közgáz végzettségemnek köszönhetően sok esetben könnyebb a dolgom.

Meg is érkeztem, leszállok a buszról és a tavaszi szellő szinte teljesen össze is borzoltam a hajam. Ennyi jutott a mai pihenésből is. Megyek is gyorsan haza, aztán az egyetemre, lesz még ma két előadásom.

-          Szia, Kinga!- ordítom el magam, mikor felérek a lakásba.

Kinga az egyik lakótársam és egyben a barátnőm is, töri szakos, igazi mazochista alkat. Hárman élünk ebbe a kis albérletbe, már 3 éve. Szerencsére nagyon jól kijövünk egymással és tényleg igazi barátok lettünk.

-          Szia, Noémi. Mi újság? Este?

-          Rohanok, mert nem sokára kezdődik az egyik előadásom és nem akarok elkésni. Este? Mi lesz akkor?

-      Tudod, megbeszéltük, hogy elmegyünk megünnepelni az új munkahelyed, kikapcsolódni. Zsófi már teljesen rá van pörögve a témára. Még te órán leszel, mi ruhát veszünk neki estére. Szerinted?

-          Jajj, teljesen el is felejtettem. Gondolom, nem mondhatom már vissza.

-      Kizárt!- toppant be Zsófi. –Ne csináld már! Nem ülhetsz itthon állandóan. Nem minden pasi idióta. Ideje már formába jönnöd!

-     Oké, csak nem kezd el megint. Akkor igyekszem haza az előadásokról és akkor 10 körül mehetünk, ha jó nektek is?

-          Simán! Akkor várunk! Mehetünk Kinga? Annyi mindent akarok még.

Nem sok időm maradt, így gyorsan elkészültem és szokásomhoz hűen rohantam a buszhoz. Mivel még csak nem régen kezdtük az új félévet nem kellett húzós órára számítanom. Ahogy becsukódott mögöttem a busz ajtaja éreztem, hogy mégsem lesz olyan sima ez a nap, mint amilyennek megálmodtam. Igazat megvallva semmi kedvem nem volt az estéhez. Eléggé el voltam már fáradva és nem is volt hangulatom mindenféle emberek ostoba társaságához. Ahogy haladtam előre már feltűntek a csoporttársaim a távolba. Senkivel nem vagyunk különösebben nagy barátok, de hát még csak az első évünk így együtt. Van néhány jó fej csaj és srác, akikkel így egy jó társaságot alkotunk. Néha beülünk kávézni, könyvtárba vagy csak valahová beszélgetni, iszogatni. Többnyire mindenkinek van valamilyen munkája a suli mellett, így sokszor nehéz összehozni egy-egy ilyen találkozót is.

-   Sziasztok! –köszöntem, ahogy melléjük értem. – Tudjátok, hol leszünk? Mert én a nagy rohanásba elfelejtettem megnézni.

-       Persze, E345-be. De ha megvárod, amíg elszívunk egy cigit, akkor felmegyünk együtt. – válaszolt Balázs.

-         Kösz, most azt hiszem, előremegyek. Foglalok nektek is helyet.

Választ már nem vártam, csak hátat fordítottam és elindultam a lépcsők irányába. Felmentem a lifttel, majd mikor kiszálltam megdöbbenve láttam, hogy annyi ember van ott, hogy csoda lesz, ha egy terembe beférünk. Gyorsan kerestem magamnak egy nyugodtnak tűnő sarkot és zenét raktam a fülembe, amíg nem érkezett meg a tanár. Sokat nem kellett várnunk, habár szemmel láthatóan ő is meglepődött a sok ember láttán. Persze helyet még magamnak sem sikerült keríteni, nem még az éppen beeső csoporttársaimnak.....

Folytatás következik :)

Egy nagy kedvencem egyik költeménye:

József Attila: Eszmélet

"Én fölnéztem az est alól

az egek fogaskerekére -

csilló véletlen szálaiból

törvényt szőtt a múlt szövőszéke

és megint fölnéztem az égre

álmaim gőzei alól

s láttam, a törvény szövedéke

mindig fölfeslik valahol."