Elfáradtam. Van választási lehetőségem merre is tovább, de szeretném végre a saját életemet élni. Ezek a dolgok kavarogtam a fejembe miközben néztem a tavaszi tájat a busz ablakából. Olyan megnyugtató néha elfelejteni és belefeledkezni a messzeségbe. Ennyi nyugalom jut nekem naponta, félóra, amíg hazaérek a munkából. Aztán kezdődik a szertartásszerű napi rutin. De hát mit panaszkodjam, 25 évesen ez egy fiatal dolga. Dolgozni, tanulni és valamiféle magánéletet élni. Az az egy dolog, ami nekem mostanában nyomorúságosan megy. Habár a múltkori igazán izgalmasra, sőt túlságosan félresikerült pasim óta azt hiszem nem is nagyon hiányzik senki az életembe.
Ma volt az utolsó napom, hétfőtől új helyre kerülök. Felajánlottak egy jobb munkát, ami rugalmasabb és egy kicsit többet is kereshetek vele, mint a mostani helyen. Egészen szerettem itt is dolgozni, egy kis kereskedelmi cég, én pedig adminisztrációval foglalkoztam. Nem volt megterhelő és még az egyetemi ösztöndíj mellé is jól jött. Nagyon bizakodó vagyok a hétfőn kezdődő új munkahelyre. Ez már egy közepes méretű informatikai vállalkozás és nekem kell intézni a beszerzést, a megrendeléseket, a kiszállítást, valamint a többi osztállyal nekem kell összehangolni a munkát. Nem lesz kevés feladatom, de legalább az időmet én osztom be. Lesz néhány ember, aki segíti az én munkámat. Azért vettek fel engem erre a posztra, mert a pályázati anyagomba sikerült egy olyan koncepciót kialakítanom, amelyben külön kis csoportokat képeztem a különböző területekből és mégis a legvégén összehangolt egész kerekedik ki belőle. Természetesen én leszek, aki összefogja az egészet. Kíváncsi leszek az eredményekre, és persze a főnökeim is. Mindezek mellett ősszel kezdtem el a jogi egyetemet. Nem egyszerű, de eddig nagyon tetszik és szerencsére a közgáz végzettségemnek köszönhetően sok esetben könnyebb a dolgom.
Meg is érkeztem, leszállok a buszról és a tavaszi szellő szinte teljesen össze is borzoltam a hajam. Ennyi jutott a mai pihenésből is. Megyek is gyorsan haza, aztán az egyetemre, lesz még ma két előadásom.
- Szia, Kinga!- ordítom el magam, mikor felérek a lakásba.
Kinga az egyik lakótársam és egyben a barátnőm is, töri szakos, igazi mazochista alkat. Hárman élünk ebbe a kis albérletbe, már 3 éve. Szerencsére nagyon jól kijövünk egymással és tényleg igazi barátok lettünk.
- Szia, Noémi. Mi újság? Este?
- Rohanok, mert nem sokára kezdődik az egyik előadásom és nem akarok elkésni. Este? Mi lesz akkor?
- Tudod, megbeszéltük, hogy elmegyünk megünnepelni az új munkahelyed, kikapcsolódni. Zsófi már teljesen rá van pörögve a témára. Még te órán leszel, mi ruhát veszünk neki estére. Szerinted?
- Jajj, teljesen el is felejtettem. Gondolom, nem mondhatom már vissza.
- Kizárt!- toppant be Zsófi. –Ne csináld már! Nem ülhetsz itthon állandóan. Nem minden pasi idióta. Ideje már formába jönnöd!
- Oké, csak nem kezd el megint. Akkor igyekszem haza az előadásokról és akkor 10 körül mehetünk, ha jó nektek is?
- Simán! Akkor várunk! Mehetünk Kinga? Annyi mindent akarok még.
Nem sok időm maradt, így gyorsan elkészültem és szokásomhoz hűen rohantam a buszhoz. Mivel még csak nem régen kezdtük az új félévet nem kellett húzós órára számítanom. Ahogy becsukódott mögöttem a busz ajtaja éreztem, hogy mégsem lesz olyan sima ez a nap, mint amilyennek megálmodtam. Igazat megvallva semmi kedvem nem volt az estéhez. Eléggé el voltam már fáradva és nem is volt hangulatom mindenféle emberek ostoba társaságához. Ahogy haladtam előre már feltűntek a csoporttársaim a távolba. Senkivel nem vagyunk különösebben nagy barátok, de hát még csak az első évünk így együtt. Van néhány jó fej csaj és srác, akikkel így egy jó társaságot alkotunk. Néha beülünk kávézni, könyvtárba vagy csak valahová beszélgetni, iszogatni. Többnyire mindenkinek van valamilyen munkája a suli mellett, így sokszor nehéz összehozni egy-egy ilyen találkozót is.
- Sziasztok! –köszöntem, ahogy melléjük értem. – Tudjátok, hol leszünk? Mert én a nagy rohanásba elfelejtettem megnézni.
- Persze, E345-be. De ha megvárod, amíg elszívunk egy cigit, akkor felmegyünk együtt. – válaszolt Balázs.
- Kösz, most azt hiszem, előremegyek. Foglalok nektek is helyet.
Választ már nem vártam, csak hátat fordítottam és elindultam a lépcsők irányába. Felmentem a lifttel, majd mikor kiszálltam megdöbbenve láttam, hogy annyi ember van ott, hogy csoda lesz, ha egy terembe beférünk. Gyorsan kerestem magamnak egy nyugodtnak tűnő sarkot és zenét raktam a fülembe, amíg nem érkezett meg a tanár. Sokat nem kellett várnunk, habár szemmel láthatóan ő is meglepődött a sok ember láttán. Persze helyet még magamnak sem sikerült keríteni, nem még az éppen beeső csoporttársaimnak.....
Folytatás következik :)
Egy nagy kedvencem egyik költeménye:
József Attila: Eszmélet
"Én fölnéztem az est alól
az egek fogaskerekére -
csilló véletlen szálaiból
törvényt szőtt a múlt szövőszéke
és megint fölnéztem az égre
álmaim gőzei alól
s láttam, a törvény szövedéke
mindig fölfeslik valahol."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése