III. rész

Miután végig haladt a csoporton, felírta a számokat és megbeszéltünk mindent. Ahhoz képest, hogy nem is tanultunk semmit, sikerül 1 óra hosszát bent maradni. Éppen a kabátomat vettem fel, amikor a nevemet hallottam.

-          Andrássy Noémi!

-          Tessék? –fordultam oda.

-          Maradnál még egy pillanatra?

-          Persze. –fogalmam sem volt, hogy mit akar, de azt tudtam, biztos az órán történtek.

-          Szeretném, ha nem lenne rossz érzésed amiatt, hogy a széttépet számért plusz munkát kaptál. Általában ezt is ki szoktuk dátum szerint osztani. Most pedig ez jól jött ki. Figyelemreméltóak az eredményeid, nem szeretném, ha emiatt nem tetszene neked valami.

-          Rendben, emiatt ne aggódj. –persze totál látszott rajtam, hogy nem teljesen ezt gondolom.

-          Még egy kérdés. Miért nem mondtad, hogy igazából a srác tépte ki a kezedből?

-          Nem láttam értelmét, már mindegy volt. Ahogy Balázst ismerem, jött volna egy félórás nyafogás, hogy legalább kollektív büntetést kapjunk és ez az, amit abszolút nem akartam.

-          Rendben, értem! További szép napot!

-          Köszi, szia!

-          Szia!

Tagadhatatlan volt az elégedettségem, amikor kiléptem. Timi és Bali megvártak. Mivel időközben megnézték, hogy elmarad a következő óránk, elindultunk a buszmegálló felé. Balázs természetesen végig azt hajtotta, hogy nem haragudjak, meg ő szívesen segít, stb. Nagyon kíváncsiak voltak mit akart tőlem még a tanár. Én elmeséltem nekik dióhéjba, persze azt nem említettem, hogy tudja Balázs volt a fő tettes. Nem sokára meg is érkezett a buszom, elköszöntem a többiektől és felszálltam. Egész úton az járt a fejembe, hogy mi volt ez az egész, már azt gondoltam teljesen meg vagyok őrülve, hogy azt gondolom tényleg bejövök a tanárunknak. De bevallom, valahol mélyen nagyon tetszett ez az érzés.....