Döntések

Hogy miért mondom, nem éri panaszkodni? Nos pont azért, mert így van! 

És, hogy milyen helyzeteket produkál az élet: FURCSA. Nem tartom magam egy nehezen döntést hozó típusnak, de ez még nekem is gyomros volt. Ez a választás engem is megizzasztott. 

Két szerelem: Peti és Pécs...csak a kettőt 300 km választja el egymástól. És, igen megtörtént az, hogy végre nekem, magam miatt munkát ajánlottak, de ez azt jelentette volna, hogy álmaim városába kell költözni és a leendő férjemtől 300 km-re. Szép kis helyzet :)  

Nehéz kérdések, helyzetek, mert sajnos az. A kompromisszum egy szemét dolog. Fogalmam sincs mi a jó döntés, az amit meghoztunk, immár ketten, közösen, ami nyilván nem az egom növelését szolgálja. Szeretném azt hinni, hogy jó döntést hoztam. De ezt nem fogom, hiszen lehet életem lehetőségét hagytam kisétálni az ajtón. De abban sem vagyok biztos, hogy ha nem így döntök akkor jól teszem, hiszen akkor a még el sem kezdődő házasságom tenném lapátra. Mert azért az nem egy járható út, hogy ennyire messze vagyunk egymástól, és hogy minden aszerint alakuljon, ahogy nekem a legjobb.

Hogy most mit érzek? Nagyon vegyes...de talán félek. Életemben először attól tartok, hogy nem lesz jó valami...hogy valamit elcsesztem...hogy valamit elengedtem...vagy ha nem akkor valami borult volna...valami amit nem tudtam volna visszafordítani...

Leander Kills- Szeresd bennem

"Nekem ne mond,hová menjek,Mikor te sem jártál ott.Nekem ne mond,mi vár ott rám,Ha azt se tudod,hol vagyok"....

Túlélő (csak hogy hűek legyünk ;) )

A fejem zsong, ez a hét sok volt. Minden szempontból.Rég voltam már ennyire lefáradva. Azt hiszem ezt szokták tavaszi fáradságnak nevezni :)

Itt a húsvét a nyakunkon és egyszerűen még nem tudtam átadni magam az ünnepnek...nulla készülődés. Valahol pedig pont azt érzem, hogy arra van éppen szükségem, hogy el tudjak csendesülni az Istennel.

Nem is tudom miként írjam le mindazt ami történt velem. Azt szokták mondani, hogy a magyar ember szereti magát sajnáltatni, mindig a saját sorsa a legtragikusabb neki. Nem mondom azt, hogy nem szoktam sajnáltatni magam, de amikor ilyenre vetemedek jön néhány kedves barátom és megráz...szóval elég gyérül megy :) szerencsére. Azok után amit a munkám kapcsán látok, pedig a sorsom sem tekintem siralmasnak. Sokat gondolkodtatnak az esetek, amikkel találkozom. Egy örökölt mentális baj + alkoholizmus, ami tönkretesz egy életet, egy édesapát, egy egzisztenciát, de mindenekelőtt magát az embert. Tragikus. Nem tudom, hogy miért, de annyira megviselt, és ez csak egy a nagyon sokból. A másik lehetetlen helyzet,, mikor segítene az ember és nem tud, mert éppen az hiúsítja meg a segítségnyújtást, akinek szüksége van rá. A tehetetlenség pedig iszonyúan dühítő tud lenni. A tény, hogy valakinek nem lehet hatni, pedig tőle függ egy kisember jövője. Ezekben a helyzetekben pedig én hálás vagyok hiszen van aki szeret és van akit én is szerethetek. Nekem ez éppen elég.

Mondhatni a héten túltengésem volt az általam olyan sokra tartott tanszékből is :) teljes dömping. A viselkedésed kedves, kritikán aluli. Nem tudom szebben kifejezni. Amit generáltál annak idején és ahogyan most viselkedsz köszönő viszonyba sincs egymással. Nem értem mi történt, tényleg nem. Mit tettem,amivel mindezt el tudtam érni. De ha szerencsém lesz, egyszer majd megtudom. Ne aggódj a mélyütés ismét betalált, de a csalódottságom  és az értetlenségem terén inkább. 

Persze volt azért pozitív is, ami kis gesztusok jól esnek a szívemnek és inkább (igyekszem) ezekre akarok gondolni. 

Leander Kills- Szeresd bennem

"Nekem ne mond,hová menjek,
Mikor te sem jártál ott.
Nekem ne mond,mi vár ott rám,
Ha azt se tudod,hol vagyok"....

Egyveleg

Annyira rég akartam már írni...de valahogy mindig elmaradt. Pedig rengeteg minden történt velem és azóta sem kevesebb :)

Ismét NAGYON BÜSZKE lehettem, hiszen az én kedves Kiscsillag barátnőm ismét növelte a diplomái számát :) de ami engem még inkább boldoggá tesz ebben a történetben, hogy nem adja fel az álmait és küzd azért, hogy bekerüljön, elérjen ahová tervezte. Ez pedig az hatalmas pozitív fejlődés, és azt gondolom nem könnyű ilyen döntéseket hozni, hiszen ez az út nem lesz egyszerű. Ugyanakkor megérdemled, te megérdemled, hogy ott legyél!!

Annyi szép és kicsi de csodás dolog történt velem. Egy jól eső beszélgetés, egy elismerés, egy lehetőség, sok-sok kis apróság, ami azt igazolja, hogy haladok valami olyan felé ami felé szerettem volna mindig is. Persze rettentően hiányzik a töri, ez egy nem múló érzés. Ugyanakkor izgalmas dolgok vesznek körül, csupa új világ. Látok sok szörnyű sorsot, ami még inkább emlékeztet arra, hogy mennyire hálás lehetek, hogy ott vagyok, ahol. Hálás vagyok, hívő emberként természetesen a jó Istennek, hogy lehetőséget ad nekem minderre! Arra, hogy ezeket meg tudjam élni, hogy ezeket fel tudjam ismerni. Hogy ők mind vannak nekem :)

Természetes nem maradtál el te sem :) hoztad, vagy inkább gondoskodtál egy újabb történetről :) és jelentem van egy szövetségesed is ;) - igazi kampányfőnök. Még mindig nem értelek, totál nem, de ezek vagyunk mi ketten.

Drága Zoli! Boldog Névnapot Neked <3 Hiányzol, de itt vagy, bennem!

Amigod- Love story

"...Céltalanul útnak indulok

Szívem visszatér

Engedd el a kezem, 

Ha zuhanni látnál,

Zuhanni szeretnék..."

HB

Ma nem akarok sokat írni! Van amiről nem kell.
Rettentően hiányzol és rettentően nagy szükség lenne rád!De ebben az életben már lett egy döntés.
Ma elmesélem az egyik kedvenc közös történetünket:

Hogy-hogy nem vasárnap mentünk ki a Haleszba. Nem volt semmi dolgunk, de már nagyon unatkoztunk. Gyors körtelefon és már indultunk is...6-an :) gyalog :/ Na de nem is ez a lényeg, hiszen ott vártak a többiek. Milyen jó volt akkor azt érezni, hogy milyen nagy társaság vagyunk és még inkább azt hinni, hogy ez így is marad. Mi volt az a program, ami miatt elmentünk otthonról...hát Shreket néztünk. Annyira röhejesen festhettünk, alig fértünk oda a tv elé. Persze te ebből nem csinálták gondot, gyorsan az öledbe vontál. (a mostani eszemmel...) Megnéztük a filmet és elindultunk haza, hiszen nekem másnap konfirmációm volt. Valahogy az az este varázslatos volt. Mindenki jó kedvű volt, sokat nevetett és eleget ivott. Valamilyen indíttatásból elmentünk üveget keresni...a sötét focipálya felé. Nem engedtük el egymást. Meg akartál csókolni, de nem hagytam. Hogy miért? Mert csak az járt a fejembe, hogy neked egy másik lány tetszik és egyébként is milyen kínos lesz ez holnap. Aztán jött a holnap. Mindenki rokonai már ott voltak a templomba, csak az enyémek nem. Kimentem, hogy megnézzem jönnek e már. Ekkor láttalak téged, a húgod és még néhány ember társaságába közeledni. Amint megláttál, elhagytad a társaságot és felém indultál. Bevallom a szívem majd ki esett, hogy a francba kellene reagálni. A helyzet komikáján már csak az lendített, hogy hasonlóan zavarban voltál te is. 

Hogy miért kedves ez a kis történet? Mert benne van minden viselkedésünk, minden reakciónk a másikra. Mi és a boldogság. 

Boldog Szülinapot,drága Zoli!

Leander Rising- 27 év
"...Benne van egy világ,
A kapuinál az ígéret földje vár,
Amíg küzdesz érte, ő marad veled..."

Távolság

Egy mondás jut eszembe: Ahhoz, hogy valakit igazán megtudjunk becsülni előbb el kell vesztenünk.

Valóban. Na nem kell levegő után kapkodni, nekem ez most jelen pillanatban Pécs. A szerelem, az örök. A város, ami úgy adott, hogy nem is tudott róla. Hogy miért írom ezt? Mert én elvesztettem, ott hagytam egy évre, de visszaküzdöttem magam hozzá. Miért jutott most eszembe ismét? Mert mikor az élet csendesen folyik az mindig arra utal, hogy majd jön valami. De ott, Pécsett én csak magam vagyok, ott csak én vagyok. Nincs az okos testvérem, aki mellé soha nem fogok tudni felnőni, aki mellett mindig buta leszek, akármennyire is dolgozom ellene. Ott nem az öcsémet óvó nővérke vagyok, ott nem az vagyok aki minden problémára keres egy megoldást. Hanem csak én és úgy alakítom az életem, ahogyan szeretném. Ahol küzdhetek magamért, ahol az alapján ítélnek meg, hogy mit teszek le az asztalra. És igen, jó érzés. Jó, hogy végre nem én vagyok az akiért mindenkinek aggódnia kell, akiről gondoskodni kell, mert különben nem lesz belőle semmi. 

Anyukám azt mondta, hogy nézd meg elmegy úgy államvizsgára, hogy előtte egyszer átolvassa a tételeit és dicséretes jeggyel jön ki-igen ő a nővérem. Persze büszke vagyok rá és Istenemre mondom soha nem sajnáltam tőle. Hiszen amilyen áldás olyan felelősség is mindez. A folytatás úgy hangzott, hogy neked is juthatott volna mindebből egy kicsi. És igen, nagyon rosszul esett. Rengeteget dolgozom azért, hogy meg tudjak felelni és legalább megbecsüljenek és ezt elismerjék. Ilyenkor pedig kapok egy jó nagy pofont. De életembe először minden lelkiismeret-furdalás nélkül meg tudtam magam védeni. Megkérdeztem tőle, hogy miért kell engem ennyire lenézni. Persze nem úgy szánta.Tudom, hogy szeret és azt is hogy milyen és a világ minden kincséért sem cserélném el, de a borzasztó leginkább az volt, hogy a felismerést is kihallottam a mondandójából. Azt a felismerést, hogy tényleg nem értékelte, hogy én mit is tanulok. 

Talán majd akkor, ha már nem leszek itt....talán majd akkor...

Disturbed- The Light

"...When you think all is forsaken,
Listen to me now
You need never feel broken again
Sometimes darkness can show you the light.."

Álmok

Nem szoktam mindenféle apróságnak tűnő dolgot kiírni, de ettől egyszerűen nehezen tudok most szabadulni. Az álmomról van szó. Nem furcsaság, hogy mindenfélét összeálmodok, értelmetlenebbnél értelmetlenebb dolgokat. 

Most is egy álmomról van szó. Nem is az az igazi lényeg. hogy mi volt a konkrét story, hanem te, Zoli. Olyan régen láttalak már. Kevés dologban hiszek, de abban igen, hogy te így jelzed, velünk vagy. Szükség is van Rád! Ha tudnád a húgodnak milyen nagyon nagy szüksége van arra, hogy itt legyél. Nem tudunk pótolni, persze ez nem is baj. Boldog vagyok, hogy ismét jelentkeztél, megcsókoltál, azért hogy szeretsz. Mégis fáj, hogy nem vagy itt! Szeretnélek megölelni, megfogni a kezed, csak úgy..... tudni, hogy itt vagy.

 Mindenki azt mondja az idő begyógyítja a sebeket. Szerintem az idő csak elfedi azokat, hogy olykor fájdalmasan feltéphesse még egyszer. Pont így érzem én is. Ahogy telik az idő egyre több olyan élethelyzet teremtődik, ahol ott kellene lenned.Velünk!

Szeretlek!

Csodák

Egyre könnyebb így....hiányzik az állandó kergetőzés, de már múlik, mert múlnia kell. Vannak még megszüntetni vágyott hatások, de már jártam ezen az úton és tudom mi vár rám.

Nem is ez a mai napom lényege. Ma úgy keltem, hogy ezt a napot mindenképpen szeretném szépnek meghagyni a barátnőm számára, aki valamiféle búcsúhetet tart. Persze én bízom benne, hogy csak ideiglenesen, hiszen neki itt van helye,a történelem, a tanszék, a lehetőségek, mindent elárul az őszinte reakciója. Szóval ez volt a konkrét elhatározásom és az elvárásom a mai naptól. Nekiindultam az ajándéka maradék részét beszerezni és felszálltam a buszra. Ekkor jött az első kis csoda: a buszon utaztak kis óvodás gyerekek,aki rázendítettek egy karácsonyi énekre. Körülnéztem és láttam, hogy mindenki arcán mosoly honol, akkor ott valami különleges része lett sok idegen ember és ez jó érzést keltett mindannyiunkban. Telt a nap, jöttek a programok, hihetetlen mennyire tudsz örülni Kiscsillag egy könyvnek :) A következő csoda, nem is meglepő módon a Székesegyházhoz köthető: nehezen, de meglett a mise. Nem vagyok katolikus és nem ismerem a pontosan a szertartás menetét, de mégis az hogy ott lehettem és hogy megadatott, hogy a barátnőm mellettem teljes mértékben vállalja minden egyes kapcsolódó rítust, csodás, megtisztelő. Lehet nektek nem tűnik annak, de nekem az. Aztán mentünk vacsorázni és ajándékot cserélni. Nem sikerült valami kreatív ajándékot összeállítanom, de mindenképpen olyat szerettem volna, ami arra a sok időre mutat, amit itt töltött és remélhetőleg a jövőre. Elmentem kaját venni, visszaértem és vártam őt. Közben néztem ki az ablakon és néztem az embereket, hallgattam a karácsonyi zenét, és arra gondoltam, hogy milyen jó helyen vagyok. Már csak a leendő férjem hiányzik mellőlem és csodásan élnénk Pécsen. Az, hogy itt lehetek, az hogy a barátaimmal lehetek, nekem sokat jelent, nagyon sokat. 

Azt hiszem ez az igazi csoda, hogy ilyen emberek vannak nekem, velem! :)

Leander Rising- Gyermek énbennem
"...Ezután már játszom erőből, keményen
hazugságot játszom, hogy valóságom éljem, 

Ezután már játszom, játszom, hogy beszélek,
játszom valóságot..."