Némán állni

Furcsa hetek vannak mögöttem. De a barátaim szerint ez teljesen megszokott kellene, hogy legyen. Mindig vár valamit az ember aztán ahhoz képest alakít valamit a sors. Nem értem olykor azokat a visszaadott labdákat…hogyan is kellene csinálnom, ha nem így.

Igen, láttam. Láttam, hogy mi áll előtted. De tudtam, nem kell, hogy ott legyek menni fog nélkülem is! Igazam is lett, biztos vagyok benne! J Nagyon furcsa érzés volt, amikor megláttam a plakátot, aztán mikor elmertem olvasni, majd szembe ordított velem a felismerés, hogy nem kell ott lennem. Mert ez így van, Nem Kell! De azért rossz.. Miért? Mert mindketten ezt a döntést hoztuk meg, te is én is külön-külön. Az egész találkozásunk egy nagy zavar és, azóta ez csak még mélyebb bonyodalom. Értelmet már feladom lassan, hogy találjak bármiben is. Felesleges. Csak magamat bolondítom, ostobábbnál ostobább magyarázatokkal. De történt most is valami nagyon furcsa és ezt tudom, érzem, hogy hozzád köthető. Soha nem történt még ilyen velem. Tudtam mikor kezdődik az egész ceremónia, reggel a szokásos rutinnal kezdtem a napot, legalábbis kezdtem volna, de nem mert elmaradt az első óra. Ültem és nem értettem mi bajom. Csak éreztem valamit. Ez olyan leírhatatlan, erős és tudod, hogy igazán belülről jövő. Tudtam, hogy te vagy, de nem tudtam, hogy most azon rettegsz, hogy megjelenek-e vagy épp azt várod…erre csak te tudsz válaszolni. Aztán abba a pillanatba, ahogy kezdtél ez elmúlt, mintha elvágták volna egy csapásra. Elkezdted, most mindent és mindenkit kizártál és magadra koncentrálsz. Ez így helyes J Azt pedig csak remélni tudom, hogy mindez csak az én fejembe történt és neked még eszedbe sem jutottam. De ha mégis…

Vártam egy érzést, hogy majd milyen rossz lesz, mikor megtudok bizonyos dolgokat, de ez sem így lett. Sokkal inkább saját magam számára lett egy mentsvár, hiszen kvittek vagyunk, te is én is J

Road- Nem rólunk szól

Megváltoztunk nincs visszaút

csak álom volt,

Felébredtem, mostmár tudom

Nem rólunk szólt.

Nem látom a tüzed a szádon,

a füstöt sem úgy fújod most rám, mint rég

Vedd könnyen, ha lenne könnyem

én biztosan hogy miattunk

soha nem sírnék.

Nem véletlen,tévedtem egyszerű az egész,

Most már tudom mi a szerepem

és hogy a mese nem rólunk szól és kész...

Felhőőőő

Újra az iskolapadban...nem mondhatom, hogy az év kezdésem szokványos volt. Mindig is nagy naivitásom egyik központi eleme volt, hogy az emberekről elhiszem, hogy jók. Na, most is ez történt, aztán megmutatta, hogy nem. Megfizettem a tanulópénzt, de hogy segítenék-e legközelebb is? Igen. Csak elővigyázatosabb lennék :) 

Hogy a suli? Belecsaptunk a javába....utolsó év....finish :) Hogy  mi lesz tovább? Van egy szép forgatókönyv az én fejembe...amit majd az élet alakít szokás szerint, de gondolkodom, van A-B-C terv is :D egyiknél a tanulandó mennyiségtől félek, a másiknál a fogadtatástól, a harmadiknál a tudásszintemtől...vannak dilemmák, persze egyik sem megoldhatatlan :)

Gondolkodtatok már azon, hogy véletlenek, sorsszerűségek, megérzések? Mit is jelentenek? Vagy egyáltalán tényleg léteznek? Keresztény emberként nyilván egyszerű, hiszen minden Isten munkája és valahol én ezt hiszem is. Mégis hiszek abban is, hogy nincsenek véletlenek, mindennek van oka ott, abban az élethelyzetben és van hatása a jövődre is. Persze ez függ már a feldolgozástól is. És akkor jön az a bizonyos jó magyar általános kérdés: MIÉRT? Naaa, itt már meg tudok akadni. Nyilván a dolgokat egy darabig lehet magyarázni, csak van olyan helyzet, amikor felesleges, mert lehet csak a valóságot szépítenénk vele. De, ha nem léteznek és tényleg véletlen? Akkor már gyanúsan sok a véletlen. Véletlen mondja le többedjére is a találkozót, véletlen nem akar látni vag csak én olvasom így a jeleket, véletlen botlotok egymásba már megint, véletlen, hogy felismer annyi ember közül, véletlen az egész kergetőzés....és ha nem akkor mi az értelme, mire akar utalni? Nehéz kérdések.....nem is tudnám mindet megválaszolni és szerintem sokunk életében van ilyen, csak lehet nem így folytatná. Egyszer az egyik osztályfőnököm azt mondta, hogy állítólag a sors mindig ismétli önmagát, hoz új kihívásokat és a régieket, melyeket nem tudtunk megoldani visszaviszi az életünkbe, csak lehet más köntösben. Akkor is elgondolkodtatott, de most is látok benne rációt. A nehézséget olykor az okozza, hogy kihámozzuk melyik régire is akar utalni és akkor milyen választ adtam, ami nem volt jó.

 System of a Down- Chop Suey!

"Wake up..

Grab a brush and put a little makeup

Hide the scars to fade away the shakeup..

Why'd you leave the keys upon the table?
Here you go create another fable..."

Egy kis rövid összefoglaló

Rég nem voltam, pedig annyi minden történt :) szerencsére a jó dolgok túlnyomó többségben :)

A nyár elrohant, nem sokára kezdhetem ismét a sulit, ami persze öröm :)

A nyaram, hogy mivel telt? Munkával.. de nem bántam. Visszamenni egy kicsit abba a közegbe, ahol kedveltek,mindig öröm. Persze  hazugság lenne azt állítani, hogy minden olyan mint régen, mert nem. Ami bizonyos fokig nem is probléma,de azért néhány dologban igen. De kívánom mindenkinek legalább egyszer érezze azt, amit én, akkor mikor megláttak engem majd egy év után. Mindenki mondhat bármit, de a szeme mindent elárul. És ők örültek nekem, igazán örültek :) amiért igenis hálásnak kell lennem, hiszen ilyenkor egy kicsit elveszik a világ gonosz arca és értelmet nyer minden naivitásom. 

A másik hatalmas örömforrás, a keresztfiam. Kevés időt tudtam vele tölteni, de amit sikerült annak minden percéért megérte. Az tény, hogy nem a mi generációnk és nagyon másképp vannak kalibrálva. De pedagógusként megtanultam, ha valaki nem halad a diákjai szellemiségével, nem érti meg őket (nyilván csak bizonyos keretek között). Mindennek ellenére mégis értelmes, figyelmes és érdeklődő, ami nagyon fontos az ő korában és csak türelem egy kis odafigyeléssel amire vágyik. 

Hogy milyen nagy változás van még :) ? Belevágtunk az esküvő megszervezésébe..nem egyszerű. Már-már azt gondolom, hogy az emberek leginkább a körülményessége miatt nem is akarnak belevágni. Egy tökéletes alkalom, hogy a család minden tagja rátok akarja erőltetni a ki nem élt vágyaikat. Természetesen mindenkinek van elképzelése a legapróbb részletig és néha elfelejtődik, hogy miért is szerveződik ez az egész. Naa, persze ennyire nem siralmas a helyzet, hiszen van minderre még egy év :) Nekem pedig nem olyan könnyű megmondani mit akarjak :)

Közben sokat gondolkodom a hogyan továbbon is...mit is akarok a jövőben az életemmel...de azt hiszem a szívem mindig eldönti az agyam helyett: ma beszéltem az egyik barátnőmmel és természetesen szóba került a közös szerelem is, a TÖRTÉNELEM.....

Shinedown- Unity

I found a note with your name
And a picture of us
Even though it was framed
And covered in dust
It’s the map in my mind that sends me on my way
They say it’s never too late
To stop being afraid...

Visszafelé..

Igen sűrű időszak áll mögöttem. Szerencsére. Ezzel a héttel megint sok minden lezárult. Most egy kis szünet. Minden tekintetben. Ilyen is kell, néha, nagyon néha.

Sikeresen magam mögött tudhatom az első egyetemi évem a jogi karon. A mostani, második félév igen durvára, de jóra sikerült. Rengeteg feladat és program, de én ezt tényleg szeretem, még akkor is, ha most igazán érzem, hogy elfáradtam. De megérte, nekem is és a barátaimnak is.

Sok gondolat kavarog bennem, tényleg mozgalmasra sikerült ez az időszak, magánélet és egy szerelemváros/szenvedély két különböző, és nem is közeli helyen.

Nagyon örülök, hogy az egyik barátnőm járja azt az utat, amelyhez hasonlón kellene nekem is lenni. Valóban örülök a sikerének, igazán sokat tett érte! Gratulálok Kiscsillag ;)! Ezzel pedig példát adva, elhitetve azt, hogy az álmok igen is valóra válhatnak. Na igen, ezek a fránya álmok.

A gondolataim egy része természetesen, hogy a lelkemhez kapcsolódik. Mindig tudom, hogy naiv gondolat az, hogy amit nyújtasz az embereknek, azt kapod vissza. Mégis elhiszem olykor, hogy ez így van. Elérik a bizalmam, majd hagynak csalódni. A csalódottság azt hiszem rosszabb, mint az utálat. Mégis az a baj, hogy nem tudok úgy gondolni rád, mintha nem is lennél. Ahhoz túl sok minden történt. Mert igen is vagy! Szerencsére… Nem értjük meg a másikat valamiért és hogy ez változik- e valaha, kérdéses. Fáj ez a viselkedés, de még inkább az, hogy nem érzed azt, hogy ezzel bántasz. Eszedbe sem jut, hogy ez rám nézve milyen. De nem baj, sokat tanulok és egyszer, majd szembejössz velem és talán azt tudom mondani, hogy köszönöm. Most még nem, most még túlságosan benne vagyok a társasjátékodba. De hamarosan…

Ismét túl egy újabb költözésen. Ismét egy fokkal rosszabb. Szeretek itthon lenni, de nem tudom, hogy valóban itt van- e az én helyem. Mert egyre inkább azt érzem, hogy nem. Itt vannak a szeretteim nagy része, de még sincs itt mindenki és minden. Így pedig mindegy. Teljesen mindegy hol vagyok, ők velem vannak és támogatnak. 6 éve döntöttem és elkezdtem Pécsen élni. Ma már imádom, minden ott töltött nap, hónap, év arra irányít, hogy próbáljam meg. Láttam belőle sok mindent, jót és rosszat, hallottam dicsérőt és borzalmasat. Nekem mégis az esélyeim, az álmaim helyszíne.

Leander Rising- Ma reggel

...És néha egy őszinte szóval,

Megváltod sorsodat,

Mikor belül érzed, úgy őszintén,

Te többet adtál. mint Ő valaha várt.

Mikor ránk szakad a sötét ég,

Én ott leszek a szíved mélyén,

Utolsó dobbanásban hallod még,

Ahogy nappalba fordul az éj,...

Te

Ez a nap nem lehet csak Tiéd!

Fáj, hogy nem vagy itt, de ma inkább arra akarok gondolni, amit tőled kaptam. Hiszen még köztünk voltál mind nagyon boldogok voltunk. Amikor 6 évvel ezelőtt elmentél minden megváltozott. A családod, a barátaid, mi mindannyian. Hiszen szeretünk!

Emlékszem egy szülinapra, a tiéd volt. Siettem, ma már tudom, hogy nem kellett volna, de te marasztaltál és győztél, hiszen maradtam. Maradtam egy pohárra, ami végül több lett. Maradtam, hogy veled tölthessem az időt. Emlékszem a nagy beszélgetéseinkre is. Te hallgattál, én mondtam, te vagy odaléptél, vagy rám néztél játékosan és ennyi. Nekem sem volt több mondanivalóm, mert megint elhittem, hogy jól vagy. Emlékszem a kedvenc estéim egyikére is: a tesóddal már-már aludtunk, te pedig megérkeztél közénk, szó szerint közénk. Beugrottál, elhelyezkedtél, kerestél egy műsort, majd elaludtál. Meg sem mertünk moccanni, olyan jól sikerült a választás. Nagy sokára sikerült téged beküldeni a saját ágyadba. Szerettem az ilyen pillanatokat. De emlékszem ám arra az estére és arra a napra is, amit ha jól csinálok, talán még ma is itt lennél. Amikor megengedtem, hogy megcsókolj. Amikor másnap külön üdvözöltél a templom előtt, amikor engem néztél a templomba. A szemed, az arcod, az ölelésed, mind-mind megvan.  Abból, ahogyan te élted az életet, abból lett nekünk is erőnk élni. Hiába tettél bármi őrültséget, mindig tudtad miként tudod elsimítani. Annyi minden másképp alakulhatott volna, annyi. Sokszor gondolok rád, jó lenne, ha most is néha idelépnél és adnál egy puszit a homlokomra, ha át tudnálak ölelni vagy csak, hogy meggyőzz arról, hogy minden rendben lesz. Mert neked ezt is elhittem, minden egyes alkalommal.

Ez a nyomorult idő! Mennyi minden megváltoztat/hatott volna. De innen nincs már vissza, innen már nem lehet változtatni. De én bízom benned! Tudom, hogy figyelsz és vigyázol ránk. Érzem, hogy velünk vagy! Szeretünk, örökké!!!! 

P-Box- Zöld, bíbor és a fekete:

„…Állok a felnyitott hidakon,

Zavaros víz fölött,

Kereslek túl tömött buszokon,

Lezárt ajtók mögött.

Állok ott, ahol a szobád van,

Bíbor köd szitál,

Csillagok hullnak, születnek újak,

És Te messze jársz…

Zöld csillag kihunyt az égen,

A csónak partot ért,

Hideg csendben fekete minden,

Legyen az álmod szép…”

Happy

Először is Bocsánat, Kiscsillag ;)

Nehézségek, nem döntések. Mindig  járnak valamilyenféle következménnyel, lemondással, változással. De nekem mindig azt tanították, hogy a változás nem feltétlen jelent rosszat és lemondást. Lehet csak eljön az életben az a pillanat, amikor rájössz, hogy melyik a te valódi utad. Lehet csak kezdődik valami új, ami végre te vagy. Lehet csak élvezed azt, aminek éppen a részese vagy. De mi van akkor ha ki kell lépned ebből a számodra idilli körből? Nos, fájdalom és az emberi természetnél fogva mindig vágyódunk a jó után. Szeretnék én is mindent jól működtetni, de valami óhatatlanul is sérül. Az utam egyik felét már –már mondhatni megtaláltam. Bízom magamba annyira, hogy megtaláljam a módját, hogy az életem része legyen. A gondolat, hogy egyszer meg kell válnom mindettől megrémít! Szerencsére olyan szenvedély, ami mindig lehetőséget kínál arra, hogy foglalkozzam vele, hogy kutassak utána. Mindig jön egy újabb lehetőség. Csak észre kell vennünk.

A mai nap ismét elém állt. Annyi pozitív energiát kaptam, hogy hálás vagyok érte! Sok mindenen segít bennem. A lelkem rendbe van, repül és örül. J

Daugthry- Waitng for Superman

"..She’s talking to angels, she’s counting the stars

Making a wish on a passing car

She’s dancing with strangers, she’s falling apart

Waiting for Superman to pick her up

In his arms, In his arms

She’s waiting for Superman

To lift her up and take her anywhere

Show her love and climbing through the air

Save her now before it’s too late tonight

She’s waiting for Superman"

furcs érzések

Tegnap egy furcsa helyzettel találtam magam szemben, de mintha egész héten erre készült volna a Sors. Nem tartom magam egy nagy élet jeleit elemző típusú embernek. Mégis olykor megérzem, hogy na ez most az, biztosan van ez így mindenkinél. Tudod, arról írok, amikor érzed, hogy jól mennek a dolgaid, de valami mégis piszkál ott belül. Így volt ez velem is. Nem nagy dolgok. Reggeli szokásos rutin, a barátnőd megjegyzi fél mondattal, hogy milyen csinos vagy. majd mellé egy másiknak, hogy nem tán azzal a bizonyos emberrel találkozol, akivel olykor-olykor összefutunk (és vehető szó szerint ). Persze, hogy nem. Csak ma ez jött elém a szekrényből, egyébként sem találkozunk megbeszélten, az túl snassz. Na, és erre mi történik. Igen, jól sejted, összefutunk, és zavarban van tőlem. Majd jön egy másik nap, de az érzés nem múlik. Valami még mindig van.

Felkelek reggel, borzalmas az idő. Legszívesebben a fejemre húznám a takarót, de mennem kell, van dolgom. Amint teszek-veszek hallgatom a sok gonoszságot, ami egy idős nőből árad. Minden alkalommal megdöbbent az ilyen emberek természete. Sajnálatra méltó életük lehet. Nagy nehezen ráveszem magam a nap beindítására, elindulok a buszhoz, bízom benne, hogy majd a töri meghozza a jó kedvem. De valahogy ez is késik. Amint megérkezünk, a barátnőm, aki totál üde, erősödik az a bizonyos érzés. Lehet az a baj, hogy megyek egy órára, amelyen hivatalosan nem is vagyok és nem érzem magam felkészültnek hozzá. Részben!

Elnézést kérek a barátnőmtől, hogy olykor antiszociális a viselkedésem, de ma nem megy másképp. Annyira fáradt vagyok, hogy hiába minden csodaszer (kávé, kóla) nem múlik a fáradság. Hamarosan elérkezik az óra ideje, várunk és közben kérdezem a barátnőmet a közelgő zh-val kapcsolatban. Egyszer csak betoppan ő ismét, rám néz egy fél pillanatig, dob egy nekem szóló mosolyt és elmegy mellettünk. Hogy köszönt-e? Fogalmam sincs, sokkot kaptam. Elkezdődik az óra is. Nehezen, de összeszedtem a koncentrációmat, élveztem a témát, jól esett.

Most pedig mit érzek? Hogy igen tök jó hetem volt, mégis az álmom, hogy egyszer én is ott ülhessek, azon a kurzuson messzinek tűnik. Hiszen most is ott voltam, mint senki. Persze a tanár szemében, mint leendő tanár, de egyébként semmi más egyéb. Azt hiszem, haragszom magamra olykor, hogy nem küzdöttem eléggé, hogy lecseréltem másra. Vagy csak arra akar mindez figyelmeztetni, hogy nem az volt az én utam. A másik része is ugyanilyen patt helyzet, sohasem fog változni. Most legalábbis így érzem. Ami nem feltétlen baj, csak jól esne, ha legalább visszaköszönne, ha szemembe nézne vagy csak hozzám szólna értelmesen. Igaz erre a kapcsolatra az értelmes jelző a lehető legtávolabb áll. És mi jön ebből a két esetből? Csak az, hogy én ott vagyok, de ők már nem biztos!

Leander Rising- Viharom tavaszom

...Minden egyes lélegzetem csak újabb jel
Hogy te nem jössz el
Minden egyes szívverésem ébreszt fel
Nekem élnem kell
Csendet hallok,mégsem félek
Érzem végre hazatérek...