HB

Ma nem akarok sokat írni! Van amiről nem kell.
Rettentően hiányzol és rettentően nagy szükség lenne rád!De ebben az életben már lett egy döntés.
Ma elmesélem az egyik kedvenc közös történetünket:

Hogy-hogy nem vasárnap mentünk ki a Haleszba. Nem volt semmi dolgunk, de már nagyon unatkoztunk. Gyors körtelefon és már indultunk is...6-an :) gyalog :/ Na de nem is ez a lényeg, hiszen ott vártak a többiek. Milyen jó volt akkor azt érezni, hogy milyen nagy társaság vagyunk és még inkább azt hinni, hogy ez így is marad. Mi volt az a program, ami miatt elmentünk otthonról...hát Shreket néztünk. Annyira röhejesen festhettünk, alig fértünk oda a tv elé. Persze te ebből nem csinálták gondot, gyorsan az öledbe vontál. (a mostani eszemmel...) Megnéztük a filmet és elindultunk haza, hiszen nekem másnap konfirmációm volt. Valahogy az az este varázslatos volt. Mindenki jó kedvű volt, sokat nevetett és eleget ivott. Valamilyen indíttatásból elmentünk üveget keresni...a sötét focipálya felé. Nem engedtük el egymást. Meg akartál csókolni, de nem hagytam. Hogy miért? Mert csak az járt a fejembe, hogy neked egy másik lány tetszik és egyébként is milyen kínos lesz ez holnap. Aztán jött a holnap. Mindenki rokonai már ott voltak a templomba, csak az enyémek nem. Kimentem, hogy megnézzem jönnek e már. Ekkor láttalak téged, a húgod és még néhány ember társaságába közeledni. Amint megláttál, elhagytad a társaságot és felém indultál. Bevallom a szívem majd ki esett, hogy a francba kellene reagálni. A helyzet komikáján már csak az lendített, hogy hasonlóan zavarban voltál te is. 

Hogy miért kedves ez a kis történet? Mert benne van minden viselkedésünk, minden reakciónk a másikra. Mi és a boldogság. 

Boldog Szülinapot,drága Zoli!

Leander Rising- 27 év
"...Benne van egy világ,
A kapuinál az ígéret földje vár,
Amíg küzdesz érte, ő marad veled..."

Távolság

Egy mondás jut eszembe: Ahhoz, hogy valakit igazán megtudjunk becsülni előbb el kell vesztenünk.

Valóban. Na nem kell levegő után kapkodni, nekem ez most jelen pillanatban Pécs. A szerelem, az örök. A város, ami úgy adott, hogy nem is tudott róla. Hogy miért írom ezt? Mert én elvesztettem, ott hagytam egy évre, de visszaküzdöttem magam hozzá. Miért jutott most eszembe ismét? Mert mikor az élet csendesen folyik az mindig arra utal, hogy majd jön valami. De ott, Pécsett én csak magam vagyok, ott csak én vagyok. Nincs az okos testvérem, aki mellé soha nem fogok tudni felnőni, aki mellett mindig buta leszek, akármennyire is dolgozom ellene. Ott nem az öcsémet óvó nővérke vagyok, ott nem az vagyok aki minden problémára keres egy megoldást. Hanem csak én és úgy alakítom az életem, ahogyan szeretném. Ahol küzdhetek magamért, ahol az alapján ítélnek meg, hogy mit teszek le az asztalra. És igen, jó érzés. Jó, hogy végre nem én vagyok az akiért mindenkinek aggódnia kell, akiről gondoskodni kell, mert különben nem lesz belőle semmi. 

Anyukám azt mondta, hogy nézd meg elmegy úgy államvizsgára, hogy előtte egyszer átolvassa a tételeit és dicséretes jeggyel jön ki-igen ő a nővérem. Persze büszke vagyok rá és Istenemre mondom soha nem sajnáltam tőle. Hiszen amilyen áldás olyan felelősség is mindez. A folytatás úgy hangzott, hogy neked is juthatott volna mindebből egy kicsi. És igen, nagyon rosszul esett. Rengeteget dolgozom azért, hogy meg tudjak felelni és legalább megbecsüljenek és ezt elismerjék. Ilyenkor pedig kapok egy jó nagy pofont. De életembe először minden lelkiismeret-furdalás nélkül meg tudtam magam védeni. Megkérdeztem tőle, hogy miért kell engem ennyire lenézni. Persze nem úgy szánta.Tudom, hogy szeret és azt is hogy milyen és a világ minden kincséért sem cserélném el, de a borzasztó leginkább az volt, hogy a felismerést is kihallottam a mondandójából. Azt a felismerést, hogy tényleg nem értékelte, hogy én mit is tanulok. 

Talán majd akkor, ha már nem leszek itt....talán majd akkor...

Disturbed- The Light

"...When you think all is forsaken,
Listen to me now
You need never feel broken again
Sometimes darkness can show you the light.."

Álmok

Nem szoktam mindenféle apróságnak tűnő dolgot kiírni, de ettől egyszerűen nehezen tudok most szabadulni. Az álmomról van szó. Nem furcsaság, hogy mindenfélét összeálmodok, értelmetlenebbnél értelmetlenebb dolgokat. 

Most is egy álmomról van szó. Nem is az az igazi lényeg. hogy mi volt a konkrét story, hanem te, Zoli. Olyan régen láttalak már. Kevés dologban hiszek, de abban igen, hogy te így jelzed, velünk vagy. Szükség is van Rád! Ha tudnád a húgodnak milyen nagyon nagy szüksége van arra, hogy itt legyél. Nem tudunk pótolni, persze ez nem is baj. Boldog vagyok, hogy ismét jelentkeztél, megcsókoltál, azért hogy szeretsz. Mégis fáj, hogy nem vagy itt! Szeretnélek megölelni, megfogni a kezed, csak úgy..... tudni, hogy itt vagy.

 Mindenki azt mondja az idő begyógyítja a sebeket. Szerintem az idő csak elfedi azokat, hogy olykor fájdalmasan feltéphesse még egyszer. Pont így érzem én is. Ahogy telik az idő egyre több olyan élethelyzet teremtődik, ahol ott kellene lenned.Velünk!

Szeretlek!

Csodák

Egyre könnyebb így....hiányzik az állandó kergetőzés, de már múlik, mert múlnia kell. Vannak még megszüntetni vágyott hatások, de már jártam ezen az úton és tudom mi vár rám.

Nem is ez a mai napom lényege. Ma úgy keltem, hogy ezt a napot mindenképpen szeretném szépnek meghagyni a barátnőm számára, aki valamiféle búcsúhetet tart. Persze én bízom benne, hogy csak ideiglenesen, hiszen neki itt van helye,a történelem, a tanszék, a lehetőségek, mindent elárul az őszinte reakciója. Szóval ez volt a konkrét elhatározásom és az elvárásom a mai naptól. Nekiindultam az ajándéka maradék részét beszerezni és felszálltam a buszra. Ekkor jött az első kis csoda: a buszon utaztak kis óvodás gyerekek,aki rázendítettek egy karácsonyi énekre. Körülnéztem és láttam, hogy mindenki arcán mosoly honol, akkor ott valami különleges része lett sok idegen ember és ez jó érzést keltett mindannyiunkban. Telt a nap, jöttek a programok, hihetetlen mennyire tudsz örülni Kiscsillag egy könyvnek :) A következő csoda, nem is meglepő módon a Székesegyházhoz köthető: nehezen, de meglett a mise. Nem vagyok katolikus és nem ismerem a pontosan a szertartás menetét, de mégis az hogy ott lehettem és hogy megadatott, hogy a barátnőm mellettem teljes mértékben vállalja minden egyes kapcsolódó rítust, csodás, megtisztelő. Lehet nektek nem tűnik annak, de nekem az. Aztán mentünk vacsorázni és ajándékot cserélni. Nem sikerült valami kreatív ajándékot összeállítanom, de mindenképpen olyat szerettem volna, ami arra a sok időre mutat, amit itt töltött és remélhetőleg a jövőre. Elmentem kaját venni, visszaértem és vártam őt. Közben néztem ki az ablakon és néztem az embereket, hallgattam a karácsonyi zenét, és arra gondoltam, hogy milyen jó helyen vagyok. Már csak a leendő férjem hiányzik mellőlem és csodásan élnénk Pécsen. Az, hogy itt lehetek, az hogy a barátaimmal lehetek, nekem sokat jelent, nagyon sokat. 

Azt hiszem ez az igazi csoda, hogy ilyen emberek vannak nekem, velem! :)

Leander Rising- Gyermek énbennem
"...Ezután már játszom erőből, keményen
hazugságot játszom, hogy valóságom éljem, 

Ezután már játszom, játszom, hogy beszélek,
játszom valóságot..."

Körbe ér és visszatér

Vicces helyzeteket produkál az élet olykor, amit azt hiszel ma a tiéd, holnap már másnál lesz. Aminek ma édes íze volt, holnap keserű lesz. Ma én fogtam a lufi szárát, holnapra az már elszáll. 

Hogyan fordulhat meg így egy igen kusza helyzet? De én akartam tudni,  mindig is kíváncsi voltam miként oldódik meg ez az egész, amibe sodortuk magunkat és egymást...és tessék, mondhatni vissza a kezdetekhez :) Tudom, igen tudom, hogy néha hevesen tudok reagálni bizonyos helyzetekre..

Már nem vagyok dühös. Igen, voltam az is. Legszívesebben az arcodba üvöltöttem volna a viselkedésed kiváltotta véleményem. Most egyszerre csak arra döbbentem, hogy mennyi felesleges időt pazaroltam arra, hogy veled foglalkozzak. Persze nem vádolni, bántani vagy odamondani akarom. Azt kell mondjam, hogy végre ismét visszakaptam a régiből egy kicsit. Nem dicséretes, hogy olykor megfeledkezem a "kis " dolgoknak őszintén örülni. De most kaptam egy jelzést, egy ébresztőt. Furcsa az is, hogy ezt érzem, nem ezt vártam magamtól sem. Mégis valahol azt mutatja, hogy jó úton haladok és kellett ez az egész az életembe/ életünkbe. 

Olyan megfogalmazhatatlan érzés van bennem, ami részben neked is köszönhető! Erőt és akaratot érezek, ideje ismét az őrületbe kergetni a barátok és a családot a meg nem állással :) 

Leander Rising- Nem akarok

"...Játszottunk mi már eleget,
Valami bennünk halkan él,
Ami több mint néma emlék.
Én már voltam, voltam szent,
Ki darabokra hullva ezerszer megfogadta:

Nem akarok többé játszani,
Tudom jól, hogy minden erről szól, minden erről szól.
Ma lehetek én a gyenge, szívem tele félelemmel,
Mégis te vagy az, aki körbe ér és visszatér..."

Liebster Award

Hatalmas rajongótáboromnak köszönhetően egy igen csodás élmény részeként megkaphattam eme megtisztelő díjat....igen , mint szokták ilyenkor mondani...virágot és csokit az öltözőmbe :)

Hogy kinek köszönhetem?
Természetesen Neked, Kiscsillag :)- hiszen tőled kaptam ezt az elismerést Szandi
És persze mindenkinek, aki életemet valamilyen szinten is alakítja :)

 Ez az elismerés:

A kezdeményezés Németországból indult, a díjat bloggerek adják egymásnak. Leginkább azt szeretnék vele elérni, hogy az olvasók jobban megismerjék a bloggert, illetve megtudják azt is, hogy ő kiket olvas, és kiket ajánl olvasásra. Éppen ezért van egy marketing háttere is, hiszen a blogger tovább is adja a díjat, nemcsak megkapja.

A liebster szó jelentése egyébként kellemes, értékes, legkedvesebb, amely utal arra, hogy az odaítélő szívesen jár vissza az adott blogra, és éppen ezért is ajánlja. Fontos megemlíteni azt is, hogy a lánclevelekhez hasonló módon terjed, és a jelölés során nincsen semmilyen tartalmi megkötés. Nemcsak könyves, filmes blogok kaphatják meg, hanem ugyanúgy oda lehet ítélni egy kismama blognak, vagy akár egy gasztroblognak. A jelölésekkel is elárulja egy blogger magáról, hogy melyek azok a területek, amelyekről szívesen olvas. A Liebster Blog Awardot egyébként nem kötelező továbbadni, de felesleges megszakítani a láncot, hiszen ez mindenkinek elismerést jelent, és ha valami tetszik, akkor dicsérjük meg nyugodtan. Díjat adni pedig szép gesztus.

A díj kötelezettséggel jár, amelynek itt vannak a szabályai. Fontos, hogy a szabályok változhatnak, és maguk a bloggerek is alakítanak rajta:

- Írd meg, hogy kitől kaptad a díjat, linkeld be a posztodba a blogját! 

- Írj 10 olyan dolgot magadról, ami nem köztudott!

- Válaszolj a jelölő személy által feltett kérdésekre!

- Nevezd meg az új jelölteket és tegyél fel tíz kérdést nekik!

- Értesítsd a blogokat arról, hogy díjat kaptak tőled!

10 kérdés,amelyet Szanditól kaptam:

1. Melyiket olvasnád inkább: szuper könyvet közepes zárással, vagy egy közepes könyvet szuper zárással?

-Az én esetemben inkább a szuper könyv közepes zárással jöhetne szóba, hiszen a közepes könyvet félő, hogy félúton letenném :)

2. Mikor olvasol leggyakrabban?

-Este és éjszaka...amikor egyedül lehetek a könyvvel.

3. Melyik könyv filmváltozatát forgatnád újra?

- Újra...huhh, a Da-Vinci kódot mondjuk.

4. Szoktál valami melléktevékenységet csinálni olvasás közben?

- Nem, akkor csak a könyv, ami lekötheti a figyelmem.

5. Mennyire befolyásol érzelmileg egy regény?

- Attól függ mennyire talál meg, nem is úgy fogalmaznék igazán hogy befolyásol, hanem inkább egy-egy történése annyira elragad, hogy különböző paranormális reakciókra vagyok képes :)

6. Van olyan olvasmányod, amelyre azt mondod, nagy hatással volt rád? Ha igen, melyik?

- Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk,  az örök klasszikus.

7. Mit gondolsz, melyik regényt kellene kötelező olvasmánnyá tenni?

-Huhh, a Julia Quinn sorozatokat mondjuk el tudnám képzelni ilyen minőségbe vagy Müller Péter:Szeretetkönyv sem lenne rossz...hátha ;)

8. Ha író lennél, melyik műfajban írnád az első regényed?

- Tuti valami romantikus dráma lenne :)

9. Mi a kedvenc dolgod a blogolásban?

- Nem kell magyarázkodnom, csak írhatom ami jön.

10. Ez egyáltalán nem könyvhöz/blogoláshoz kötött: Szoktál zenehallgatás közben énekelni?

- Igen :D (a hallgatóság kevésbé díjazza)

10 dolog, amit nem tudhat mindenki rólam:

1. Nagyon szeretnék a nevem elé egy "dr."-t, méghozzá történészként.

2. Szeretek írni :) kicsi történeteket....valamiféle feldolgozás jelleggel.

3. Hihetetlenül fel tudnak dühíteni a buta emberek, pedig a türelmes embernek vallom magam.

4. Nem szeretem, ha az emberek gyengének, butának látnak.

5. Olykor már-már "betegesen" maximalista vagyok. 

6. Iszonyatos nem szeretek egyedül lenni, de mégis olykor nagyon hálás tudok lenni 10 perc nyugalomért.

7. Szeretem keretek között tartani az életem, a dolgaim és ha ebbe valaki kéretlenül belezavar...mondjuk úgy tud vele fejfájást okozni :)

8. Elhiszem, hogy a világ valahol jó és emberek nem gonoszak benne.

9. Képes vagyok hihetetlen cikis helyzetekbe sodorni magam, olykor önhibámon kívül is.

10. Imádom a rockzenét :D

 És akkor jöjjön az én 10 csodás kérdésem :)

1. Mit változtatnál magadon, ha választanod kellene egy tulajdonságot? 

2. Hogyan látod magad 10 év múlva?

3. Van-e olyan zeneszám, amit nem tudnál megunni, ha egész nap azt kellene hallgatnod? Ha igen, melyik az?

4. Ha nem itt lennél mit csinálnál ehelyett szívesen? 

5. Hiszel az Ufókban?

6. Csoki vagy whisky?

7. Mi az amivel hihetetlenül fel tudod magad bosszantani?

8. Kedven rajzfilmed?

9. Milyen címet adnál annak a könyvnek, amit rólad írtak?

10.Miért döntöttél úgy, hogy blogot írsz?

Jelöltem pedig :Adri Sok Sikert! :)

Kérdések

Gondolkoztatok már azon, hogy mi is lehet az oka annak, hogy belelépünk újra és újra ugyanabba az élethelyzetbe? Tudom, már egyszer írtam azt a volt tanáromat, aki azzal magyarázta a dolgokat, hogy egy megoldatlan eset. Mégis nem értem. Egyszer adtam már rá választ, egyszer már döntöttem. Oké, jó persze, nincs két teljesen egyforma szituáció. Mindig van ami, aki változik. Amikor pedig megébred az ember, hogy hééééjjj, ez mintha ismerős lenne, már benne van nyakig. Na, én az ilyen szitukat halmozom.....semmi szándékosság nincs benne :)

Belelépek újra és újra ugyanabba a pocsolyába és elhiszem, hogy nem fog csak bokáig érni a sár. Elhiszem, hogy most nem, nem így fog lenni, hogy most igen is jobb leszek. Aztán vagy bejön vagy ismét fizetem a tanulópénzt. Nem az ütés a rossz benne, hanem az érzés, hogy te kaptad. Gyakran megkérdezik az emberek egymástól, hogy ha visszamehetnél az időbe mit változtatnál meg? Én erre mindig azt mondom hogy semmit. Persze nem azért, mert én tökéletes vagyok és semmi olyan mozzanatot nem tettem, ami korrekcióra szorulna. Sokkal inkább azért, mert nekem valahogy az életfelfogásom ilyen. Nem bánok semmit,itt kell most és így kell most lennem.  Néhány esetben magamnak keresem csak a plusz köröket, de megyek, hajtom, csinálom. Megtenném-e újra? IGEN. Hiszek benne, hogy egyszer majd jó lesz, tényleg jó.  Nem vagyok tökéletes, koránt sem. És igen, olykor elfáradok, de nem is fizikálisan, inkább szellemileg. Fárasztó tud lenni ez a sok felszínes és gonosz ember. És mire gondolok ekkor? Hogy hiányoztok, ti ott fent! Jó lenne csak egy ölelés, egy könnycsepp, csak hogy újra közel lehessünk egymáshoz....csak egy pillanatra. 

Halott Pénz-Ugyanúgy hallasz

"...A szavakon túl is ért. Aki szeret a nulláért.
Aki szeret a nulláért, az a szavakon túl is.

Tudtam, ugyanúgy hallasz!

Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belülről!
Tetszik, mégis felőröl...

Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belülről!
Tetszik, mégis felőröl...

Szürke nappalok és szürke nappalik...
Hol van a fény, ami bennetek lakik?
Itt van a lelkem Pesten,
mégis Pécsen hagytam a testem.
Mondd el, hogy értsem azt, amit mondtál!
Mondd el, miért nem értem mégsem?!
Nem vagyok az, akit vártál, értsd meg,..."