Álmok

Nem szoktam mindenféle apróságnak tűnő dolgot kiírni, de ettől egyszerűen nehezen tudok most szabadulni. Az álmomról van szó. Nem furcsaság, hogy mindenfélét összeálmodok, értelmetlenebbnél értelmetlenebb dolgokat. 

Most is egy álmomról van szó. Nem is az az igazi lényeg. hogy mi volt a konkrét story, hanem te, Zoli. Olyan régen láttalak már. Kevés dologban hiszek, de abban igen, hogy te így jelzed, velünk vagy. Szükség is van Rád! Ha tudnád a húgodnak milyen nagyon nagy szüksége van arra, hogy itt legyél. Nem tudunk pótolni, persze ez nem is baj. Boldog vagyok, hogy ismét jelentkeztél, megcsókoltál, azért hogy szeretsz. Mégis fáj, hogy nem vagy itt! Szeretnélek megölelni, megfogni a kezed, csak úgy..... tudni, hogy itt vagy.

 Mindenki azt mondja az idő begyógyítja a sebeket. Szerintem az idő csak elfedi azokat, hogy olykor fájdalmasan feltéphesse még egyszer. Pont így érzem én is. Ahogy telik az idő egyre több olyan élethelyzet teremtődik, ahol ott kellene lenned.Velünk!

Szeretlek!

Csodák

Egyre könnyebb így....hiányzik az állandó kergetőzés, de már múlik, mert múlnia kell. Vannak még megszüntetni vágyott hatások, de már jártam ezen az úton és tudom mi vár rám.

Nem is ez a mai napom lényege. Ma úgy keltem, hogy ezt a napot mindenképpen szeretném szépnek meghagyni a barátnőm számára, aki valamiféle búcsúhetet tart. Persze én bízom benne, hogy csak ideiglenesen, hiszen neki itt van helye,a történelem, a tanszék, a lehetőségek, mindent elárul az őszinte reakciója. Szóval ez volt a konkrét elhatározásom és az elvárásom a mai naptól. Nekiindultam az ajándéka maradék részét beszerezni és felszálltam a buszra. Ekkor jött az első kis csoda: a buszon utaztak kis óvodás gyerekek,aki rázendítettek egy karácsonyi énekre. Körülnéztem és láttam, hogy mindenki arcán mosoly honol, akkor ott valami különleges része lett sok idegen ember és ez jó érzést keltett mindannyiunkban. Telt a nap, jöttek a programok, hihetetlen mennyire tudsz örülni Kiscsillag egy könyvnek :) A következő csoda, nem is meglepő módon a Székesegyházhoz köthető: nehezen, de meglett a mise. Nem vagyok katolikus és nem ismerem a pontosan a szertartás menetét, de mégis az hogy ott lehettem és hogy megadatott, hogy a barátnőm mellettem teljes mértékben vállalja minden egyes kapcsolódó rítust, csodás, megtisztelő. Lehet nektek nem tűnik annak, de nekem az. Aztán mentünk vacsorázni és ajándékot cserélni. Nem sikerült valami kreatív ajándékot összeállítanom, de mindenképpen olyat szerettem volna, ami arra a sok időre mutat, amit itt töltött és remélhetőleg a jövőre. Elmentem kaját venni, visszaértem és vártam őt. Közben néztem ki az ablakon és néztem az embereket, hallgattam a karácsonyi zenét, és arra gondoltam, hogy milyen jó helyen vagyok. Már csak a leendő férjem hiányzik mellőlem és csodásan élnénk Pécsen. Az, hogy itt lehetek, az hogy a barátaimmal lehetek, nekem sokat jelent, nagyon sokat. 

Azt hiszem ez az igazi csoda, hogy ilyen emberek vannak nekem, velem! :)

Leander Rising- Gyermek énbennem
"...Ezután már játszom erőből, keményen
hazugságot játszom, hogy valóságom éljem, 

Ezután már játszom, játszom, hogy beszélek,
játszom valóságot..."

Körbe ér és visszatér

Vicces helyzeteket produkál az élet olykor, amit azt hiszel ma a tiéd, holnap már másnál lesz. Aminek ma édes íze volt, holnap keserű lesz. Ma én fogtam a lufi szárát, holnapra az már elszáll. 

Hogyan fordulhat meg így egy igen kusza helyzet? De én akartam tudni,  mindig is kíváncsi voltam miként oldódik meg ez az egész, amibe sodortuk magunkat és egymást...és tessék, mondhatni vissza a kezdetekhez :) Tudom, igen tudom, hogy néha hevesen tudok reagálni bizonyos helyzetekre..

Már nem vagyok dühös. Igen, voltam az is. Legszívesebben az arcodba üvöltöttem volna a viselkedésed kiváltotta véleményem. Most egyszerre csak arra döbbentem, hogy mennyi felesleges időt pazaroltam arra, hogy veled foglalkozzak. Persze nem vádolni, bántani vagy odamondani akarom. Azt kell mondjam, hogy végre ismét visszakaptam a régiből egy kicsit. Nem dicséretes, hogy olykor megfeledkezem a "kis " dolgoknak őszintén örülni. De most kaptam egy jelzést, egy ébresztőt. Furcsa az is, hogy ezt érzem, nem ezt vártam magamtól sem. Mégis valahol azt mutatja, hogy jó úton haladok és kellett ez az egész az életembe/ életünkbe. 

Olyan megfogalmazhatatlan érzés van bennem, ami részben neked is köszönhető! Erőt és akaratot érezek, ideje ismét az őrületbe kergetni a barátok és a családot a meg nem állással :) 

Leander Rising- Nem akarok

"...Játszottunk mi már eleget,
Valami bennünk halkan él,
Ami több mint néma emlék.
Én már voltam, voltam szent,
Ki darabokra hullva ezerszer megfogadta:

Nem akarok többé játszani,
Tudom jól, hogy minden erről szól, minden erről szól.
Ma lehetek én a gyenge, szívem tele félelemmel,
Mégis te vagy az, aki körbe ér és visszatér..."

Liebster Award

Hatalmas rajongótáboromnak köszönhetően egy igen csodás élmény részeként megkaphattam eme megtisztelő díjat....igen , mint szokták ilyenkor mondani...virágot és csokit az öltözőmbe :)

Hogy kinek köszönhetem?
Természetesen Neked, Kiscsillag :)- hiszen tőled kaptam ezt az elismerést Szandi
És persze mindenkinek, aki életemet valamilyen szinten is alakítja :)

 Ez az elismerés:

A kezdeményezés Németországból indult, a díjat bloggerek adják egymásnak. Leginkább azt szeretnék vele elérni, hogy az olvasók jobban megismerjék a bloggert, illetve megtudják azt is, hogy ő kiket olvas, és kiket ajánl olvasásra. Éppen ezért van egy marketing háttere is, hiszen a blogger tovább is adja a díjat, nemcsak megkapja.

A liebster szó jelentése egyébként kellemes, értékes, legkedvesebb, amely utal arra, hogy az odaítélő szívesen jár vissza az adott blogra, és éppen ezért is ajánlja. Fontos megemlíteni azt is, hogy a lánclevelekhez hasonló módon terjed, és a jelölés során nincsen semmilyen tartalmi megkötés. Nemcsak könyves, filmes blogok kaphatják meg, hanem ugyanúgy oda lehet ítélni egy kismama blognak, vagy akár egy gasztroblognak. A jelölésekkel is elárulja egy blogger magáról, hogy melyek azok a területek, amelyekről szívesen olvas. A Liebster Blog Awardot egyébként nem kötelező továbbadni, de felesleges megszakítani a láncot, hiszen ez mindenkinek elismerést jelent, és ha valami tetszik, akkor dicsérjük meg nyugodtan. Díjat adni pedig szép gesztus.

A díj kötelezettséggel jár, amelynek itt vannak a szabályai. Fontos, hogy a szabályok változhatnak, és maguk a bloggerek is alakítanak rajta:

- Írd meg, hogy kitől kaptad a díjat, linkeld be a posztodba a blogját! 

- Írj 10 olyan dolgot magadról, ami nem köztudott!

- Válaszolj a jelölő személy által feltett kérdésekre!

- Nevezd meg az új jelölteket és tegyél fel tíz kérdést nekik!

- Értesítsd a blogokat arról, hogy díjat kaptak tőled!

10 kérdés,amelyet Szanditól kaptam:

1. Melyiket olvasnád inkább: szuper könyvet közepes zárással, vagy egy közepes könyvet szuper zárással?

-Az én esetemben inkább a szuper könyv közepes zárással jöhetne szóba, hiszen a közepes könyvet félő, hogy félúton letenném :)

2. Mikor olvasol leggyakrabban?

-Este és éjszaka...amikor egyedül lehetek a könyvvel.

3. Melyik könyv filmváltozatát forgatnád újra?

- Újra...huhh, a Da-Vinci kódot mondjuk.

4. Szoktál valami melléktevékenységet csinálni olvasás közben?

- Nem, akkor csak a könyv, ami lekötheti a figyelmem.

5. Mennyire befolyásol érzelmileg egy regény?

- Attól függ mennyire talál meg, nem is úgy fogalmaznék igazán hogy befolyásol, hanem inkább egy-egy történése annyira elragad, hogy különböző paranormális reakciókra vagyok képes :)

6. Van olyan olvasmányod, amelyre azt mondod, nagy hatással volt rád? Ha igen, melyik?

- Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk,  az örök klasszikus.

7. Mit gondolsz, melyik regényt kellene kötelező olvasmánnyá tenni?

-Huhh, a Julia Quinn sorozatokat mondjuk el tudnám képzelni ilyen minőségbe vagy Müller Péter:Szeretetkönyv sem lenne rossz...hátha ;)

8. Ha író lennél, melyik műfajban írnád az első regényed?

- Tuti valami romantikus dráma lenne :)

9. Mi a kedvenc dolgod a blogolásban?

- Nem kell magyarázkodnom, csak írhatom ami jön.

10. Ez egyáltalán nem könyvhöz/blogoláshoz kötött: Szoktál zenehallgatás közben énekelni?

- Igen :D (a hallgatóság kevésbé díjazza)

10 dolog, amit nem tudhat mindenki rólam:

1. Nagyon szeretnék a nevem elé egy "dr."-t, méghozzá történészként.

2. Szeretek írni :) kicsi történeteket....valamiféle feldolgozás jelleggel.

3. Hihetetlenül fel tudnak dühíteni a buta emberek, pedig a türelmes embernek vallom magam.

4. Nem szeretem, ha az emberek gyengének, butának látnak.

5. Olykor már-már "betegesen" maximalista vagyok. 

6. Iszonyatos nem szeretek egyedül lenni, de mégis olykor nagyon hálás tudok lenni 10 perc nyugalomért.

7. Szeretem keretek között tartani az életem, a dolgaim és ha ebbe valaki kéretlenül belezavar...mondjuk úgy tud vele fejfájást okozni :)

8. Elhiszem, hogy a világ valahol jó és emberek nem gonoszak benne.

9. Képes vagyok hihetetlen cikis helyzetekbe sodorni magam, olykor önhibámon kívül is.

10. Imádom a rockzenét :D

 És akkor jöjjön az én 10 csodás kérdésem :)

1. Mit változtatnál magadon, ha választanod kellene egy tulajdonságot? 

2. Hogyan látod magad 10 év múlva?

3. Van-e olyan zeneszám, amit nem tudnál megunni, ha egész nap azt kellene hallgatnod? Ha igen, melyik az?

4. Ha nem itt lennél mit csinálnál ehelyett szívesen? 

5. Hiszel az Ufókban?

6. Csoki vagy whisky?

7. Mi az amivel hihetetlenül fel tudod magad bosszantani?

8. Kedven rajzfilmed?

9. Milyen címet adnál annak a könyvnek, amit rólad írtak?

10.Miért döntöttél úgy, hogy blogot írsz?

Jelöltem pedig :Adri Sok Sikert! :)

Kérdések

Gondolkoztatok már azon, hogy mi is lehet az oka annak, hogy belelépünk újra és újra ugyanabba az élethelyzetbe? Tudom, már egyszer írtam azt a volt tanáromat, aki azzal magyarázta a dolgokat, hogy egy megoldatlan eset. Mégis nem értem. Egyszer adtam már rá választ, egyszer már döntöttem. Oké, jó persze, nincs két teljesen egyforma szituáció. Mindig van ami, aki változik. Amikor pedig megébred az ember, hogy hééééjjj, ez mintha ismerős lenne, már benne van nyakig. Na, én az ilyen szitukat halmozom.....semmi szándékosság nincs benne :)

Belelépek újra és újra ugyanabba a pocsolyába és elhiszem, hogy nem fog csak bokáig érni a sár. Elhiszem, hogy most nem, nem így fog lenni, hogy most igen is jobb leszek. Aztán vagy bejön vagy ismét fizetem a tanulópénzt. Nem az ütés a rossz benne, hanem az érzés, hogy te kaptad. Gyakran megkérdezik az emberek egymástól, hogy ha visszamehetnél az időbe mit változtatnál meg? Én erre mindig azt mondom hogy semmit. Persze nem azért, mert én tökéletes vagyok és semmi olyan mozzanatot nem tettem, ami korrekcióra szorulna. Sokkal inkább azért, mert nekem valahogy az életfelfogásom ilyen. Nem bánok semmit,itt kell most és így kell most lennem.  Néhány esetben magamnak keresem csak a plusz köröket, de megyek, hajtom, csinálom. Megtenném-e újra? IGEN. Hiszek benne, hogy egyszer majd jó lesz, tényleg jó.  Nem vagyok tökéletes, koránt sem. És igen, olykor elfáradok, de nem is fizikálisan, inkább szellemileg. Fárasztó tud lenni ez a sok felszínes és gonosz ember. És mire gondolok ekkor? Hogy hiányoztok, ti ott fent! Jó lenne csak egy ölelés, egy könnycsepp, csak hogy újra közel lehessünk egymáshoz....csak egy pillanatra. 

Halott Pénz-Ugyanúgy hallasz

"...A szavakon túl is ért. Aki szeret a nulláért.
Aki szeret a nulláért, az a szavakon túl is.

Tudtam, ugyanúgy hallasz!

Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belülről!
Tetszik, mégis felőröl...

Tudtam, ugyanúgy hallasz!
Tudtam, hogy ugyanúgy hallasz,
mint én magamat belülről!
Tetszik, mégis felőröl...

Szürke nappalok és szürke nappalik...
Hol van a fény, ami bennetek lakik?
Itt van a lelkem Pesten,
mégis Pécsen hagytam a testem.
Mondd el, hogy értsem azt, amit mondtál!
Mondd el, miért nem értem mégsem?!
Nem vagyok az, akit vártál, értsd meg,..."

Némán állni

Furcsa hetek vannak mögöttem. De a barátaim szerint ez teljesen megszokott kellene, hogy legyen. Mindig vár valamit az ember aztán ahhoz képest alakít valamit a sors. Nem értem olykor azokat a visszaadott labdákat…hogyan is kellene csinálnom, ha nem így.

Igen, láttam. Láttam, hogy mi áll előtted. De tudtam, nem kell, hogy ott legyek menni fog nélkülem is! Igazam is lett, biztos vagyok benne! J Nagyon furcsa érzés volt, amikor megláttam a plakátot, aztán mikor elmertem olvasni, majd szembe ordított velem a felismerés, hogy nem kell ott lennem. Mert ez így van, Nem Kell! De azért rossz.. Miért? Mert mindketten ezt a döntést hoztuk meg, te is én is külön-külön. Az egész találkozásunk egy nagy zavar és, azóta ez csak még mélyebb bonyodalom. Értelmet már feladom lassan, hogy találjak bármiben is. Felesleges. Csak magamat bolondítom, ostobábbnál ostobább magyarázatokkal. De történt most is valami nagyon furcsa és ezt tudom, érzem, hogy hozzád köthető. Soha nem történt még ilyen velem. Tudtam mikor kezdődik az egész ceremónia, reggel a szokásos rutinnal kezdtem a napot, legalábbis kezdtem volna, de nem mert elmaradt az első óra. Ültem és nem értettem mi bajom. Csak éreztem valamit. Ez olyan leírhatatlan, erős és tudod, hogy igazán belülről jövő. Tudtam, hogy te vagy, de nem tudtam, hogy most azon rettegsz, hogy megjelenek-e vagy épp azt várod…erre csak te tudsz válaszolni. Aztán abba a pillanatba, ahogy kezdtél ez elmúlt, mintha elvágták volna egy csapásra. Elkezdted, most mindent és mindenkit kizártál és magadra koncentrálsz. Ez így helyes J Azt pedig csak remélni tudom, hogy mindez csak az én fejembe történt és neked még eszedbe sem jutottam. De ha mégis…

Vártam egy érzést, hogy majd milyen rossz lesz, mikor megtudok bizonyos dolgokat, de ez sem így lett. Sokkal inkább saját magam számára lett egy mentsvár, hiszen kvittek vagyunk, te is én is J

Road- Nem rólunk szól

Megváltoztunk nincs visszaút

csak álom volt,

Felébredtem, mostmár tudom

Nem rólunk szólt.

Nem látom a tüzed a szádon,

a füstöt sem úgy fújod most rám, mint rég

Vedd könnyen, ha lenne könnyem

én biztosan hogy miattunk

soha nem sírnék.

Nem véletlen,tévedtem egyszerű az egész,

Most már tudom mi a szerepem

és hogy a mese nem rólunk szól és kész...

Felhőőőő

Újra az iskolapadban...nem mondhatom, hogy az év kezdésem szokványos volt. Mindig is nagy naivitásom egyik központi eleme volt, hogy az emberekről elhiszem, hogy jók. Na, most is ez történt, aztán megmutatta, hogy nem. Megfizettem a tanulópénzt, de hogy segítenék-e legközelebb is? Igen. Csak elővigyázatosabb lennék :) 

Hogy a suli? Belecsaptunk a javába....utolsó év....finish :) Hogy  mi lesz tovább? Van egy szép forgatókönyv az én fejembe...amit majd az élet alakít szokás szerint, de gondolkodom, van A-B-C terv is :D egyiknél a tanulandó mennyiségtől félek, a másiknál a fogadtatástól, a harmadiknál a tudásszintemtől...vannak dilemmák, persze egyik sem megoldhatatlan :)

Gondolkodtatok már azon, hogy véletlenek, sorsszerűségek, megérzések? Mit is jelentenek? Vagy egyáltalán tényleg léteznek? Keresztény emberként nyilván egyszerű, hiszen minden Isten munkája és valahol én ezt hiszem is. Mégis hiszek abban is, hogy nincsenek véletlenek, mindennek van oka ott, abban az élethelyzetben és van hatása a jövődre is. Persze ez függ már a feldolgozástól is. És akkor jön az a bizonyos jó magyar általános kérdés: MIÉRT? Naaa, itt már meg tudok akadni. Nyilván a dolgokat egy darabig lehet magyarázni, csak van olyan helyzet, amikor felesleges, mert lehet csak a valóságot szépítenénk vele. De, ha nem léteznek és tényleg véletlen? Akkor már gyanúsan sok a véletlen. Véletlen mondja le többedjére is a találkozót, véletlen nem akar látni vag csak én olvasom így a jeleket, véletlen botlotok egymásba már megint, véletlen, hogy felismer annyi ember közül, véletlen az egész kergetőzés....és ha nem akkor mi az értelme, mire akar utalni? Nehéz kérdések.....nem is tudnám mindet megválaszolni és szerintem sokunk életében van ilyen, csak lehet nem így folytatná. Egyszer az egyik osztályfőnököm azt mondta, hogy állítólag a sors mindig ismétli önmagát, hoz új kihívásokat és a régieket, melyeket nem tudtunk megoldani visszaviszi az életünkbe, csak lehet más köntösben. Akkor is elgondolkodtatott, de most is látok benne rációt. A nehézséget olykor az okozza, hogy kihámozzuk melyik régire is akar utalni és akkor milyen választ adtam, ami nem volt jó.

 System of a Down- Chop Suey!

"Wake up..

Grab a brush and put a little makeup

Hide the scars to fade away the shakeup..

Why'd you leave the keys upon the table?
Here you go create another fable..."

Egy kis rövid összefoglaló

Rég nem voltam, pedig annyi minden történt :) szerencsére a jó dolgok túlnyomó többségben :)

A nyár elrohant, nem sokára kezdhetem ismét a sulit, ami persze öröm :)

A nyaram, hogy mivel telt? Munkával.. de nem bántam. Visszamenni egy kicsit abba a közegbe, ahol kedveltek,mindig öröm. Persze  hazugság lenne azt állítani, hogy minden olyan mint régen, mert nem. Ami bizonyos fokig nem is probléma,de azért néhány dologban igen. De kívánom mindenkinek legalább egyszer érezze azt, amit én, akkor mikor megláttak engem majd egy év után. Mindenki mondhat bármit, de a szeme mindent elárul. És ők örültek nekem, igazán örültek :) amiért igenis hálásnak kell lennem, hiszen ilyenkor egy kicsit elveszik a világ gonosz arca és értelmet nyer minden naivitásom. 

A másik hatalmas örömforrás, a keresztfiam. Kevés időt tudtam vele tölteni, de amit sikerült annak minden percéért megérte. Az tény, hogy nem a mi generációnk és nagyon másképp vannak kalibrálva. De pedagógusként megtanultam, ha valaki nem halad a diákjai szellemiségével, nem érti meg őket (nyilván csak bizonyos keretek között). Mindennek ellenére mégis értelmes, figyelmes és érdeklődő, ami nagyon fontos az ő korában és csak türelem egy kis odafigyeléssel amire vágyik. 

Hogy milyen nagy változás van még :) ? Belevágtunk az esküvő megszervezésébe..nem egyszerű. Már-már azt gondolom, hogy az emberek leginkább a körülményessége miatt nem is akarnak belevágni. Egy tökéletes alkalom, hogy a család minden tagja rátok akarja erőltetni a ki nem élt vágyaikat. Természetesen mindenkinek van elképzelése a legapróbb részletig és néha elfelejtődik, hogy miért is szerveződik ez az egész. Naa, persze ennyire nem siralmas a helyzet, hiszen van minderre még egy év :) Nekem pedig nem olyan könnyű megmondani mit akarjak :)

Közben sokat gondolkodom a hogyan továbbon is...mit is akarok a jövőben az életemmel...de azt hiszem a szívem mindig eldönti az agyam helyett: ma beszéltem az egyik barátnőmmel és természetesen szóba került a közös szerelem is, a TÖRTÉNELEM.....

Shinedown- Unity

I found a note with your name
And a picture of us
Even though it was framed
And covered in dust
It’s the map in my mind that sends me on my way
They say it’s never too late
To stop being afraid...

Visszafelé..

Igen sűrű időszak áll mögöttem. Szerencsére. Ezzel a héttel megint sok minden lezárult. Most egy kis szünet. Minden tekintetben. Ilyen is kell, néha, nagyon néha.

Sikeresen magam mögött tudhatom az első egyetemi évem a jogi karon. A mostani, második félév igen durvára, de jóra sikerült. Rengeteg feladat és program, de én ezt tényleg szeretem, még akkor is, ha most igazán érzem, hogy elfáradtam. De megérte, nekem is és a barátaimnak is.

Sok gondolat kavarog bennem, tényleg mozgalmasra sikerült ez az időszak, magánélet és egy szerelemváros/szenvedély két különböző, és nem is közeli helyen.

Nagyon örülök, hogy az egyik barátnőm járja azt az utat, amelyhez hasonlón kellene nekem is lenni. Valóban örülök a sikerének, igazán sokat tett érte! Gratulálok Kiscsillag ;)! Ezzel pedig példát adva, elhitetve azt, hogy az álmok igen is valóra válhatnak. Na igen, ezek a fránya álmok.

A gondolataim egy része természetesen, hogy a lelkemhez kapcsolódik. Mindig tudom, hogy naiv gondolat az, hogy amit nyújtasz az embereknek, azt kapod vissza. Mégis elhiszem olykor, hogy ez így van. Elérik a bizalmam, majd hagynak csalódni. A csalódottság azt hiszem rosszabb, mint az utálat. Mégis az a baj, hogy nem tudok úgy gondolni rád, mintha nem is lennél. Ahhoz túl sok minden történt. Mert igen is vagy! Szerencsére… Nem értjük meg a másikat valamiért és hogy ez változik- e valaha, kérdéses. Fáj ez a viselkedés, de még inkább az, hogy nem érzed azt, hogy ezzel bántasz. Eszedbe sem jut, hogy ez rám nézve milyen. De nem baj, sokat tanulok és egyszer, majd szembejössz velem és talán azt tudom mondani, hogy köszönöm. Most még nem, most még túlságosan benne vagyok a társasjátékodba. De hamarosan…

Ismét túl egy újabb költözésen. Ismét egy fokkal rosszabb. Szeretek itthon lenni, de nem tudom, hogy valóban itt van- e az én helyem. Mert egyre inkább azt érzem, hogy nem. Itt vannak a szeretteim nagy része, de még sincs itt mindenki és minden. Így pedig mindegy. Teljesen mindegy hol vagyok, ők velem vannak és támogatnak. 6 éve döntöttem és elkezdtem Pécsen élni. Ma már imádom, minden ott töltött nap, hónap, év arra irányít, hogy próbáljam meg. Láttam belőle sok mindent, jót és rosszat, hallottam dicsérőt és borzalmasat. Nekem mégis az esélyeim, az álmaim helyszíne.

Leander Rising- Ma reggel

...És néha egy őszinte szóval,

Megváltod sorsodat,

Mikor belül érzed, úgy őszintén,

Te többet adtál. mint Ő valaha várt.

Mikor ránk szakad a sötét ég,

Én ott leszek a szíved mélyén,

Utolsó dobbanásban hallod még,

Ahogy nappalba fordul az éj,...

Te

Ez a nap nem lehet csak Tiéd!

Fáj, hogy nem vagy itt, de ma inkább arra akarok gondolni, amit tőled kaptam. Hiszen még köztünk voltál mind nagyon boldogok voltunk. Amikor 6 évvel ezelőtt elmentél minden megváltozott. A családod, a barátaid, mi mindannyian. Hiszen szeretünk!

Emlékszem egy szülinapra, a tiéd volt. Siettem, ma már tudom, hogy nem kellett volna, de te marasztaltál és győztél, hiszen maradtam. Maradtam egy pohárra, ami végül több lett. Maradtam, hogy veled tölthessem az időt. Emlékszem a nagy beszélgetéseinkre is. Te hallgattál, én mondtam, te vagy odaléptél, vagy rám néztél játékosan és ennyi. Nekem sem volt több mondanivalóm, mert megint elhittem, hogy jól vagy. Emlékszem a kedvenc estéim egyikére is: a tesóddal már-már aludtunk, te pedig megérkeztél közénk, szó szerint közénk. Beugrottál, elhelyezkedtél, kerestél egy műsort, majd elaludtál. Meg sem mertünk moccanni, olyan jól sikerült a választás. Nagy sokára sikerült téged beküldeni a saját ágyadba. Szerettem az ilyen pillanatokat. De emlékszem ám arra az estére és arra a napra is, amit ha jól csinálok, talán még ma is itt lennél. Amikor megengedtem, hogy megcsókolj. Amikor másnap külön üdvözöltél a templom előtt, amikor engem néztél a templomba. A szemed, az arcod, az ölelésed, mind-mind megvan.  Abból, ahogyan te élted az életet, abból lett nekünk is erőnk élni. Hiába tettél bármi őrültséget, mindig tudtad miként tudod elsimítani. Annyi minden másképp alakulhatott volna, annyi. Sokszor gondolok rád, jó lenne, ha most is néha idelépnél és adnál egy puszit a homlokomra, ha át tudnálak ölelni vagy csak, hogy meggyőzz arról, hogy minden rendben lesz. Mert neked ezt is elhittem, minden egyes alkalommal.

Ez a nyomorult idő! Mennyi minden megváltoztat/hatott volna. De innen nincs már vissza, innen már nem lehet változtatni. De én bízom benned! Tudom, hogy figyelsz és vigyázol ránk. Érzem, hogy velünk vagy! Szeretünk, örökké!!!! 

P-Box- Zöld, bíbor és a fekete:

„…Állok a felnyitott hidakon,

Zavaros víz fölött,

Kereslek túl tömött buszokon,

Lezárt ajtók mögött.

Állok ott, ahol a szobád van,

Bíbor köd szitál,

Csillagok hullnak, születnek újak,

És Te messze jársz…

Zöld csillag kihunyt az égen,

A csónak partot ért,

Hideg csendben fekete minden,

Legyen az álmod szép…”

Happy

Először is Bocsánat, Kiscsillag ;)

Nehézségek, nem döntések. Mindig  járnak valamilyenféle következménnyel, lemondással, változással. De nekem mindig azt tanították, hogy a változás nem feltétlen jelent rosszat és lemondást. Lehet csak eljön az életben az a pillanat, amikor rájössz, hogy melyik a te valódi utad. Lehet csak kezdődik valami új, ami végre te vagy. Lehet csak élvezed azt, aminek éppen a részese vagy. De mi van akkor ha ki kell lépned ebből a számodra idilli körből? Nos, fájdalom és az emberi természetnél fogva mindig vágyódunk a jó után. Szeretnék én is mindent jól működtetni, de valami óhatatlanul is sérül. Az utam egyik felét már –már mondhatni megtaláltam. Bízom magamba annyira, hogy megtaláljam a módját, hogy az életem része legyen. A gondolat, hogy egyszer meg kell válnom mindettől megrémít! Szerencsére olyan szenvedély, ami mindig lehetőséget kínál arra, hogy foglalkozzam vele, hogy kutassak utána. Mindig jön egy újabb lehetőség. Csak észre kell vennünk.

A mai nap ismét elém állt. Annyi pozitív energiát kaptam, hogy hálás vagyok érte! Sok mindenen segít bennem. A lelkem rendbe van, repül és örül. J

Daugthry- Waitng for Superman

"..She’s talking to angels, she’s counting the stars

Making a wish on a passing car

She’s dancing with strangers, she’s falling apart

Waiting for Superman to pick her up

In his arms, In his arms

She’s waiting for Superman

To lift her up and take her anywhere

Show her love and climbing through the air

Save her now before it’s too late tonight

She’s waiting for Superman"

furcs érzések

Tegnap egy furcsa helyzettel találtam magam szemben, de mintha egész héten erre készült volna a Sors. Nem tartom magam egy nagy élet jeleit elemző típusú embernek. Mégis olykor megérzem, hogy na ez most az, biztosan van ez így mindenkinél. Tudod, arról írok, amikor érzed, hogy jól mennek a dolgaid, de valami mégis piszkál ott belül. Így volt ez velem is. Nem nagy dolgok. Reggeli szokásos rutin, a barátnőd megjegyzi fél mondattal, hogy milyen csinos vagy. majd mellé egy másiknak, hogy nem tán azzal a bizonyos emberrel találkozol, akivel olykor-olykor összefutunk (és vehető szó szerint ). Persze, hogy nem. Csak ma ez jött elém a szekrényből, egyébként sem találkozunk megbeszélten, az túl snassz. Na, és erre mi történik. Igen, jól sejted, összefutunk, és zavarban van tőlem. Majd jön egy másik nap, de az érzés nem múlik. Valami még mindig van.

Felkelek reggel, borzalmas az idő. Legszívesebben a fejemre húznám a takarót, de mennem kell, van dolgom. Amint teszek-veszek hallgatom a sok gonoszságot, ami egy idős nőből árad. Minden alkalommal megdöbbent az ilyen emberek természete. Sajnálatra méltó életük lehet. Nagy nehezen ráveszem magam a nap beindítására, elindulok a buszhoz, bízom benne, hogy majd a töri meghozza a jó kedvem. De valahogy ez is késik. Amint megérkezünk, a barátnőm, aki totál üde, erősödik az a bizonyos érzés. Lehet az a baj, hogy megyek egy órára, amelyen hivatalosan nem is vagyok és nem érzem magam felkészültnek hozzá. Részben!

Elnézést kérek a barátnőmtől, hogy olykor antiszociális a viselkedésem, de ma nem megy másképp. Annyira fáradt vagyok, hogy hiába minden csodaszer (kávé, kóla) nem múlik a fáradság. Hamarosan elérkezik az óra ideje, várunk és közben kérdezem a barátnőmet a közelgő zh-val kapcsolatban. Egyszer csak betoppan ő ismét, rám néz egy fél pillanatig, dob egy nekem szóló mosolyt és elmegy mellettünk. Hogy köszönt-e? Fogalmam sincs, sokkot kaptam. Elkezdődik az óra is. Nehezen, de összeszedtem a koncentrációmat, élveztem a témát, jól esett.

Most pedig mit érzek? Hogy igen tök jó hetem volt, mégis az álmom, hogy egyszer én is ott ülhessek, azon a kurzuson messzinek tűnik. Hiszen most is ott voltam, mint senki. Persze a tanár szemében, mint leendő tanár, de egyébként semmi más egyéb. Azt hiszem, haragszom magamra olykor, hogy nem küzdöttem eléggé, hogy lecseréltem másra. Vagy csak arra akar mindez figyelmeztetni, hogy nem az volt az én utam. A másik része is ugyanilyen patt helyzet, sohasem fog változni. Most legalábbis így érzem. Ami nem feltétlen baj, csak jól esne, ha legalább visszaköszönne, ha szemembe nézne vagy csak hozzám szólna értelmesen. Igaz erre a kapcsolatra az értelmes jelző a lehető legtávolabb áll. És mi jön ebből a két esetből? Csak az, hogy én ott vagyok, de ők már nem biztos!

Leander Rising- Viharom tavaszom

...Minden egyes lélegzetem csak újabb jel
Hogy te nem jössz el
Minden egyes szívverésem ébreszt fel
Nekem élnem kell
Csendet hallok,mégsem félek
Érzem végre hazatérek...

Őrültség...

Mindig vannak furcsa helyzetek az életben. Nem meglepő, egy dolog csak annyira bír jelentőséggel, ahogyan azt mi engedjük. Az én életemben mindig vannak hihetetlenül nyomorult esetek. Megnyugtatok mindenkit, ha valaki hát én tökéletes emberi példánya vagyok az ügyetlenségnek. Szeretnék néha nem ilyen lenni, de már magam előtt is furcsán hatna.:)

Hétfőn volt a szülinapom. Nem tragédia, hálás vagyok, hogy még itt lehetek! Hogy milyen is volt ez a napom? Eleinte, mint minden nap, na, jó talán annyi mássággal, hogy reggeli ébresztőnek egy szülinapi dalt kaptam. Aztán jöttek sorba az üzenetek, a köszöntések, a puszik. Esti programként pedig egy kis iszogatás. Minden évben havat kérek a szülinapomra. Idén sem törtem meg a hagyományt. Valamiért nekem ez mindig megnyugvást kölcsönöz. Most pedig sétáltam a kedvenc városomban és élveztem, hogy a hó az arcomra esik. Közben pedig mindazokra az emberekre gondoltam, akik már nem lehetnek velem. Az iszogatás során kaptam egy csodás ajándékot. Sok ember nem is értené, miért örülök ennek ennyire, de nekem az emlékeim nagyon fontosak. A barátnőm írt egy kis szösszenetet. Rólam szólt és egy számomra fontos emberről. A történet nem játszódott le a valóságban, abban a formában, ahogyan a lapon szerepelt, de nagyon sok viselkedés, érzés jelen volt egy másik-hasonló szituációba.  Azért is nagy öröm számomra, hiszen szembesített sok dologgal ez a kis iromány. Fontos és még inkább zavaros dolgok kötnek össze ezzel az emberrel. Sokat gondolkodom azon a már nevetséges helyzeten, amit kialakítottunk magunk körül. 

Nem tudunk elmenni egymás mellett! Nehéz ezzel mit kezdeni, nehéz ezt megérteni. Azt pedig nem szeretem, ha nem tudom a dolgokat normális módon kezelni vagy, ahogy a szakkönyvek mondják irányítani. Nem tudom valaha fogunk-e ezekről a dolgokról beszélni. Lehet nem is léteznek, csak én tulajdonítok minden egyes kis dolognak jelentőséget. Jelen pillanatban fogalmam sincs! Nem akarok belelátni a másik fejébe, csak az enyémben akarok rendet tenni. Csak ehhez kell ő is! Tanulom még, hogy kell nem naivnak lenni, de olykor kifejezetten nem jól megy. Vele kapcsolatban pedig abszolút nem!

Hogy mit fogok tenni? Az én esetemben teljesen mindegy mit gondolok ki úgyis szöges ellentéte fog megvalósulni. Mégis élvezem a törin töltött időt és megpróbálok olyan lenni, mint amilyen én vagyok. Majd alakul valahová a történet, örökké ez sem marad így! Legalábbis remélem ;)

Jason Mraz-I'm Yours

 ..So I won't hesitate
No more, no more
It can not wait
I'm sure
There's no need to complicate
Our time is short
This is our fate
I'm yours!..